2011. december 15., 09:022011. december 15., 09:02
Ha higgadtan és szakszerűen nézzük azt a törvénykezdeményezést, mely szerint nem Temesvár, hanem Jászvásár, azaz hivatalos román nevén Iaşi lett volna a Ceauşescut megbuktató 1989. decemberi eseménysorozat első állomása, illetőleg mozzanata, akkor a kezdeményezők indulásból fogalmi, s ezzel együtt kronológiai akadályokba ütköznek.
Ha elfogadjuk a Bastille ostromakor elhangzott fogalomtisztázást, amikor forradalom alatt már nem a szabályszerűen megismétlődő változást, hanem a váltás megállíthatatlan folyamatát értettek – s amely körülbelül úgy történt, hogy amikor XVI. Lajos felfortyant: „ez lázadás!”, Liancourt herceg így pontosított: „nem, királyom, ez forradalom!” – nos, akkor a mai modern értelemben vett forradalom fogalmát nem a jászvásári, hanem a temesvári események merítik ki egyértelműen.
Még akkor is, ha a francia forradalom kezdete és a Ceauşescu – és rendszere – bukásához vezető ellenállás között időben kereken kétszáz év a távolság. Hiszen nem Jászvásáron, hanem Temesváron lőtt a Szekuritáté a tüntetők ezrei közé, nem Jászvásáron, hanem Temesváron estek el az első felkelők-forradalmárok, és nem Jászvásáron, hanem előbb Temesváron harsantak fel elsőkként a Ceauşescu- és kommunizmusellenes jelszavak, és nem a moldvai városban, hanem a bánságiban vette előbb ostrom alá a pártszékházat a feldühödött sokaság. Emellett – emlékezzünk csak – nem Jászvásárral szolidarizált elsőként Arad, majd Bukarest és sorban ország-világ, hanem a Tőkés László ellenállása nyomán fellázadt Temesvárral.
Ezzel együtt vagy ennek ellenére a Szekuritáté által meghurcolt jászvásári szervezkedőket is minden elismerés és köszönet megilleti. Hiszen a hódolat és erkölcsi jóvátétel azon jászvásáriaknak is kijár, s ehhez legkisebb kétség sem fér. Ezért sem volna jó kitenni őket annak, hogy saját politikai tőkéjüket gyarapítani szándékozó politikusok az egykoron meghurcoltak nevében tennének kísérletet a történelmi valóság megmásítására.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.