2012. július 03., 09:442012. július 03., 09:44
Persze kislánykoromban én is csoszogtam jobbra-balra anyám gálacipőiben, illegettem magam a kendőivel meg a szoknyáival, de attól a pillanattól, hogy elég nagy lettem ahhoz, hogy már ne legyen szükségem evezőre a harmincnyolcas méretű lábbelihez, azon nyomban átnyergeltem a bakancsra és a teniszcipőre. Gimnazistakoromban mondogatta is anyám eleget, hogy nem a legcsinosabb a krumpliorrú fekete bőrcsuka a nyári ruhácskához, de szavai süket fülekre találtak, akkor ugyanis minden magára valamit adó rockerlány így járt, és természetesen én sem maradhattam le. A levét most iszom. Ott tartok ugyanis, hogy tényleg csak olyan alkalmakra veszek fel magassarkút, amikor nagyon muszáj, másfelől tudom, hogy biztosan csak az autótól az asztalig kell eltipegnem – például egy esküvőn. Az év többi napján pedig, már csak a munkámnál fogva is, kénytelen vagyok a kényelmet előnyben részesíteni az esztétikummal szemben, hiszen elég sokat járok gyalog, lótok-futok, közben egyszerre fotózok és jegyzetelek, és még így is gyakran elbotlok, mert arra már nem marad agyi kapacitásom, hogy a lábam elé nézzek.
Az egésszel nem is törődnék, ha tegnap nem kaptam volna ajándékba egy álomszép cipellőt. Csodás alakja van, semleges színe, finom anyaga – csak egy a baj: akkora a sarka, hogy nemcsak az egyensúlyom megtartásáért kell megküzdenem, ha felveszem, de a tériszonyommal is fel kell vennem a harcot. Azt már eldöntöttem, hogy az idei esküvők legalább egyikére biztosan felveszem majd, de azt hiszem, kénytelen leszek előbb gyakorolni. Persze először szigorúan otthon, hazai pályán, ahol legfeljebb a férjem röhöghet rajtam. Később már a sarki boltba is elmerészkedhetek benne, és ha már nem érzem úgy, hogy gólyalábakon járok, megkockáztathatom egy diszkrét sajtótájékoztatóra is. Megérdemlem, hogy legalább bokától lefelé igazi nő legyek – pontosabban ez a szép cipő megérdemli ezt tőlem.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.