Mindenkinek, még a nyomozó hatóságoknak is ajánlatos kellő fenntartásokkal kezelni Elena Udrea leleplezésnek szánt vádjait, ezzel együtt ha csak a fele is igaz az ellenzéki politikus állításainak, az katasztrofális képet fest a román államapparátus működéséről.
2015. február 02., 20:372015. február 02., 20:37
A Traian Băsescu volt államfő bizalmasának, egyfajta alternatív hírszerző szolgálatának számító Udrea először is saját magát leplezte le azzal, hogy az ellene indult bűnvádi eljárás hatására – korábbi amnéziája dacára – hirtelen emlékezni kezdett, előzetesben lévő dúsgazdag exférje kiket vesztegetett meg.
A korrupcióellenes ügyészségtől már tudjuk, hogy magas rangú politikusokat, a volt feleség révén most már azt is, hogy állítólag a titkosszolgálat második emberének közvetítésével egy, a kormányfőhöz közel álló szenátornak, médiamogulnak is jutott a kenőpénzből. Az egykori gazdasági és fejlesztési miniszter kései kitárulkozása kísértetiesen hasonlít arra, amikor egy hosszú időn keresztül zavartalanul ténykedő maffiahálózat, szervezett bűnbanda tagjai hirtelen hajba kapnak egymással, egyesek pedig utánam az özönvíz felkiáltással sorra kezdik „feldobni” a társakat.
Elképzelhető, mekkora rémület vette hatalmába most a valaha Udrea holdudvarába tartozó, kicsit is sebezhető közszereplőket, és az sem tűnik véletlennek, hogy a SRI igazgatója a botrány kirobbanása előtt mindössze néhány nappal látta elérkezettnek a pillanatot a távozásra.
Egy nemzet számára tragédiát jelent, ha vezetőit az ügyészségről bilincsben látja távozni. Az igazságszolgáltatás által alkalmazott kemoterápiát azonban nem szabad abbahagyni, amíg még észlelhető a korrupció rákos daganata – állapította meg a napokban az ügyészségi hadjárat kapcsán Cătălin Predoiu volt igazságügy-miniszter.
Napról napra világosabb, hogy a korrupció rákfenéje áttéttel a teljes hazai társadalmat megmételyezte, élen a politikai osztállyal, a gyógyulási folyamat során pedig elengedhetetlen kellékké vált a bilincs kattanása. A várt megtisztulás azonban csak akkor következhet be, ha a korrupcióellenes küzdelem közepette senki nem bizonyul érinthetetlennek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!