HIRDETÉS

Balogh Levente

2018. május 11., 12:49

A kommunizmus áldozatai és a ma is élő gyilkos eszmék

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – remélhetőleg csak időlegesen – újabb „sikert” aratott...

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – remélhetőleg csak időlegesen – újabb „sikert” aratott, hiszen a kommunizmus bűneit vizsgáló és az emigráció emlékét ápoló intézet (IICCMER) kutatóinak egyelőre nem sikerült rábukkanniuk a rendszer ellen szervezkedő és ezért 1958-ban kivégzett aradi lelkész, Szoboszlay Aladár és társai jeltelen sírjára. Sokakban fölmerülhet a kérdés: egyáltalán miért szükséges anyagi és emberi erőforrásokat áldozni arra, hogy a kommunisták által öt-hat évtizeddel ezelőtt kivégzett emberek földi maradványai után kutassanak. Amikor ezzel rajtuk már úgysem lehet segíteni, és az ország polgárainak jelentős része sem feltétlenül gondolja ezt fontosnak. Az IICMER illetékesei mindennek ellenére elképesztő elhivatottsággal, szinte szent őrültként dolgoznak azon, hogy a kommunisták által kirakatperek nyomán kivégzett vagy a kommunista állambiztonsági szerv, a Szekuritáté pribékjei által a hegyekben levadászott, majd jelöletlen sírba elkapart ellenállók földi maradványait felkutassák.

Igaz, ez valóban nem adja már vissza az áldozatok életét. De családtagjaik – akiket 1989 előtt keményen meghurcoltak – számára hatalmas elégtételt jelenthet, ha legalább tisztességes, emberhez méltó körülmények között eltemethetik őket. Az emberi, érzelmi tényezőn túlmenően azonban létezik egy általánosabb, de legalább olyan fontos dimenziója is a kutatásnak. Hiszen az IICCMER nem csupán az áldozatok, hanem a tettesek után is kutat. Nem is eredménytelenül. Ennek az intézetnek köszönhető, hogy a kommunista rémuralom legalább néhány középszintű kiszolgálója – egykori haláltáborvezetők vagy a rendszer ellenségeinek fizikai megsemmisítésére különös hangsúlyt fektető börtönök parancsnokai – nem alhat jól hosszú évtizedekkel az érdemtelenül magas összegű illetményt jelentő nyugdíjba vonulás után. Sőt néhányuk immár a börtönrácsok túloldaláról elmélkedhet azon, mennyire érte meg a kommunista utópia kritikátlan kiszolgálójaként emberéleteken átgázolni a felvázolt, de valójában csak a rendszer ideológusainak fantáziájában létező fényes jövő, na meg a saját karrier kedvéért.

A Szoboszlay-ügynek is fontos eleme, hogy az intézet munkatársai a még esetleg életben levő felelősök után is kutatnak, hátha sikerül őket felelősségre vonni tetteikért. Így az egyéni igazságtételen túlmenően általános haszna is van az intézet tevékenységének, hiszen 28 évvel a kommunizmus bukása után azokban, akik megérték az 1989 előtti időszakot, felidézi annak rémtetteit, azokat pedig, akik már a rendszerváltás után születtek, megismerteti velük.
Mindennek a jelentőségét nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hiszen Karl Marx születésének mostani, 200. évfordulója is megmutatta: még mindig vannak hívei a szélsőbalos eszméknek. Még az erdélyi magyar közegben is vannak olyanok (ráadásul a 20-as, 30-as korosztályban is), akik a hirdetett egyenlőség jegyében pusztítást és nyomort hozó kommunizmus és a kommunisták itteni garázdálkodása, illetve a kommunista eszmék hirdetői által világszerte elpusztított mintegy százmillió áldozat ellenére is pozitív, követendő elemeket találnak a marxi, lenini, trockiji vagy maói tanokban. És újabb „kulturális forradalomról” vizionálnak, bármennyire is döbbenetes és visszataszító ez egy, a történelmi tényekkel tisztában levő, egészséges erkölcsi érzékű, józanul gondolkodó kultúrember számára.

Így aztán – bármilyen pátoszosan is hangozzék– minden egyes kihantolt áldozat vagy elítélt egykori pribék egyrészt egy-egy újabb vádpont velük és az általuk jórészt kritikátlanul vallott gyilkos ideológiával szemben. Másrészt mementó és figyelmeztetés nekünk, többieknek: mindent meg kell tenni az ellen, hogy a szélsőbalos eszmék mai követői valaha is olyan helyzetbe kerüljenek, hogy újfent hozzákezdhessenek háborodott társadalommérnökösködő ideológiájuk gyakorlatba ültetéséhez.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2018. május 11., péntek

Az óvoda és a jövő zenéi

Úgy tűnik, a nem is olyan távoli jövőben kötelezővé teszik az óvodai oktatást Romániában, miután a minap döntéshozó kamaraként megszavazta a szenátus plénuma a tanügyi törvényt módosító tervezetet.

Páva Adorján 2018. május 10., csütörtök

A gyalázóknak álló zászló

„Néhányan a szemközti kocsmából tétlenül végignézték az egészet. Ez jobban fáj, mint hogy letépték a zászlót” – panaszkodott múlt héten Miklós András sepsiszentgyörgyi tanácsos.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2018. május 08., kedd

Tendenciózus riport magyarokról

Az elmúlt évtizedekben megtanulhattuk, valahányszor magyar vonatkozású témához nyúl, a többségi média kevésszer törekszik kiegyensúlyozott tájékoztatásra.

Bálint Eszter 2018. május 06., vasárnap

Sztrádamizéria: már a jó hír sem feltétlenül pozitív

Ezeket a címeket adja ki a Krónika honlapjának keresője, ha beütjük azt a szót, hogy autópálya.

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. május 04., péntek

Páratlan kincsek, járhatatlan utak

Mindhiába áldotta meg az Isten a Székelyföldet olyan páratlan, különleges természeti kincsekkel, mint Bálványosfürdő és a Szent Anna-tó, ha az odavezető utak a kifürkészhetetlen emberi indítékok, szándékos vagy nem szándékos nemtörődömség miatt szinte járhatatlanok.

Páva Adorján 2018. május 02., szerda

A nagy egyesülés széteső hologramja

George Ivașcu, a kultúra és a nemzeti identitás minisztere szerint a „történelmi valóság” megköveteli, hogy 2020-ig meghosszabbítsák a centenáriumi ünnepségsorozatot.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. május 01., kedd

Johannis kampányindítója

Klaus Johannis államfő meg akar szabadulni attól az imázstól, miszerint csöndes, háttérbe húzódó államfő, ehhez azonban folyamatosan előtérben kell lennie, ha ismét elnökválasztást akar nyerni.

Balogh Levente 2018. április 27., péntek

Életbe vágó orvosképzés

A magyar nyelvű orvosképzésnek meg kell maradnia Erdélyben – ebben minden mérvadó tényező egyetért. Az azonban, hogy ez hogyan érhető el, egyelőre még homályba vész.

Páva Adorján 2018. április 25., szerda

Idegenbe szakadt milliók milliárdjai

Számtalan elemzés, kommentár született már arról, mekkora segítséget nyújtanak a külföldön
dolgozók itthon maradó rokonaiknak, illetve a román gazdaságnak.

Kiss Judit 2018. április 25., szerda

Büntetendő bunkóság

Akadnak, akik felháborodnak, elszomorodnak, ugyanakkor sokan helyeslik a döntést, miszerint ezentúl tilos lesz fürdeni a Székelyföld és egész Románia különleges, egyedi természeti kincseként számontartott Szent Anna-tóban.

HIRDETÉS
Vélemény
Kiss Judit: Az óvoda és a jövő zenéi

Úgy tűnik, a nem is olyan távoli jövőben kötelezővé teszik az óvodai oktatást Romániában, ...

Páva Adorján: A gyalázóknak álló zászló

„Néhányan a szemközti kocsmából tétlenül végignézték az egészet. Ez jobban ...

Rostás Szabolcs: Tendenciózus riport magyarokról

Az elmúlt évtizedekben megtanulhattuk, valahányszor magyar vonatkozású témához nyúl, a többségi ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS