Balogh Levente

2018. május 11., 12:49

A kommunizmus áldozatai és a ma is élő gyilkos eszmék

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – remélhetőleg csak időlegesen – újabb „sikert” aratott...

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – remélhetőleg csak időlegesen – újabb „sikert” aratott, hiszen a kommunizmus bűneit vizsgáló és az emigráció emlékét ápoló intézet (IICCMER) kutatóinak egyelőre nem sikerült rábukkanniuk a rendszer ellen szervezkedő és ezért 1958-ban kivégzett aradi lelkész, Szoboszlay Aladár és társai jeltelen sírjára. Sokakban fölmerülhet a kérdés: egyáltalán miért szükséges anyagi és emberi erőforrásokat áldozni arra, hogy a kommunisták által öt-hat évtizeddel ezelőtt kivégzett emberek földi maradványai után kutassanak. Amikor ezzel rajtuk már úgysem lehet segíteni, és az ország polgárainak jelentős része sem feltétlenül gondolja ezt fontosnak. Az IICMER illetékesei mindennek ellenére elképesztő elhivatottsággal, szinte szent őrültként dolgoznak azon, hogy a kommunisták által kirakatperek nyomán kivégzett vagy a kommunista állambiztonsági szerv, a Szekuritáté pribékjei által a hegyekben levadászott, majd jelöletlen sírba elkapart ellenállók földi maradványait felkutassák.

Igaz, ez valóban nem adja már vissza az áldozatok életét. De családtagjaik – akiket 1989 előtt keményen meghurcoltak – számára hatalmas elégtételt jelenthet, ha legalább tisztességes, emberhez méltó körülmények között eltemethetik őket. Az emberi, érzelmi tényezőn túlmenően azonban létezik egy általánosabb, de legalább olyan fontos dimenziója is a kutatásnak. Hiszen az IICCMER nem csupán az áldozatok, hanem a tettesek után is kutat. Nem is eredménytelenül. Ennek az intézetnek köszönhető, hogy a kommunista rémuralom legalább néhány középszintű kiszolgálója – egykori haláltáborvezetők vagy a rendszer ellenségeinek fizikai megsemmisítésére különös hangsúlyt fektető börtönök parancsnokai – nem alhat jól hosszú évtizedekkel az érdemtelenül magas összegű illetményt jelentő nyugdíjba vonulás után. Sőt néhányuk immár a börtönrácsok túloldaláról elmélkedhet azon, mennyire érte meg a kommunista utópia kritikátlan kiszolgálójaként emberéleteken átgázolni a felvázolt, de valójában csak a rendszer ideológusainak fantáziájában létező fényes jövő, na meg a saját karrier kedvéért.

A Szoboszlay-ügynek is fontos eleme, hogy az intézet munkatársai a még esetleg életben levő felelősök után is kutatnak, hátha sikerül őket felelősségre vonni tetteikért. Így az egyéni igazságtételen túlmenően általános haszna is van az intézet tevékenységének, hiszen 28 évvel a kommunizmus bukása után azokban, akik megérték az 1989 előtti időszakot, felidézi annak rémtetteit, azokat pedig, akik már a rendszerváltás után születtek, megismerteti velük.
Mindennek a jelentőségét nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hiszen Karl Marx születésének mostani, 200. évfordulója is megmutatta: még mindig vannak hívei a szélsőbalos eszméknek. Még az erdélyi magyar közegben is vannak olyanok (ráadásul a 20-as, 30-as korosztályban is), akik a hirdetett egyenlőség jegyében pusztítást és nyomort hozó kommunizmus és a kommunisták itteni garázdálkodása, illetve a kommunista eszmék hirdetői által világszerte elpusztított mintegy százmillió áldozat ellenére is pozitív, követendő elemeket találnak a marxi, lenini, trockiji vagy maói tanokban. És újabb „kulturális forradalomról” vizionálnak, bármennyire is döbbenetes és visszataszító ez egy, a történelmi tényekkel tisztában levő, egészséges erkölcsi érzékű, józanul gondolkodó kultúrember számára.

Így aztán – bármilyen pátoszosan is hangozzék– minden egyes kihantolt áldozat vagy elítélt egykori pribék egyrészt egy-egy újabb vádpont velük és az általuk jórészt kritikátlanul vallott gyilkos ideológiával szemben. Másrészt mementó és figyelmeztetés nekünk, többieknek: mindent meg kell tenni az ellen, hogy a szélsőbalos eszmék mai követői valaha is olyan helyzetbe kerüljenek, hogy újfent hozzákezdhessenek háborodott társadalommérnökösködő ideológiájuk gyakorlatba ültetéséhez.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Balogh Levente 2019. február 08., péntek

Amikor a magyarellenes hóhért akasztják

Kicsiny, de nem elhanyagolható sikert könyvelhetünk el az utóbbi több mint egy évtized egyik legeltökéltebb magyarellenes buzgómócsingjával szemben.

Vélemény
Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Rostás Szabolcs: A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából ...

Hallgassa online rádióinkat