JEGYZET – Pillanatnyi ötletből indult el ez az utópikus gondolatsor, de mivel minden utópia előbb-utóbb beteljesedik, megosztom másokkal is.
2015. augusztus 25., 21:282015. augusztus 25., 21:28
Ki tudja, kit és mire fog megihletni, természetesen anélkül, hogy ebből a nagyon komoly globális problémából tréfát űznénk. Serdülőkori barátnőmmel, aki már évtizedek óta Dániában él, és távozása után nem sokkal az akkori nehézkes külföldi levelezés miatt megszakadt a kapcsolatunk, nem olyan régen a sokat szapult frászbukon egymásra találtunk, és mondhatni ott folytattuk a mindent megbeszélést, ahol fiatalokként abbahagytuk.
Az egyik szép, hosszú levelére viszont csak nagyon röviden válaszoltam, elnézését kértem, hogy a kegyetlen, sivatagi hőség miatt legföljebb egy falhoz csapott rongynak éreztem magam, semmiképpen sem gondolkodni képes embernek. Aztán megszűnt a perzselő napsütés, és megállás nélkül ömlött az eső, kellemes lett a lehűlés, akkor meg már mintha fáztam volna.
Mérgelődtem is bőven magamra, micsoda gerinctelen alak vagyok, hisz megkértem a férjem, ha még egyszer szólni merek a hideg ellen, üssön agyon. Azzal intézte el az ügyet, hogy jó, jó, de igazán a régi barátnőm időközben befutott elektronikus levele dobott fel, illetve rántott ki a meteorológiai bölcselkedések árkából: egy olyan szóleleménnyel lepett meg, ami komoly nyelvtudoroknak is dicsőségére válna. Írja, hogy az időjárás-jelentésből tudja: végre fellélegezhettem, és reméli, a régi kedvem is visszatért.
Egyébként, ha jövő júliusban ismét hasonló perzselő napokat fognak jelezni, akkor ő szívesen lát náluk mint klímamenekültet. Na ettől indult be az utópikus elmélkedésem és előbb csak nagy vonalakban képzeltem el a különböző frontokra és hőfokokra érzékenyek ide-oda áramlását a világban, majd lassan-lassan kezdtem a részleteket is finomítani.
Hogy ne legyen kaotikus vándorlás, szükség volna egy központi hivatalra, ahová időben le lehetne adni a meteorológiai igényeket, ők pedig mindenkit időben értesítenének, hogy hová és merre tervezze a pihenőszabadságát, egy másik hivatal pedig arról gondoskodna, hogy biztosítsa ennek a klímamenekülésnek az anyagi hátterét. Ez utóbbi volna a klímamenekülés igazi újdonsága, hisz aki teheti, járkál most is. De több gondot is meg lehetne ezzel oldani: talán legelőbb a nehéz élet válna egy kissé elviselhetőbbé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!