VEZÉRCIKK – Bár a világpolitikát befolyásoló konfliktusok, alapvető kérdések megoldása kapcsán nem tapasztalni jelentős előrelépést az ENSZ New Yorkban zajló 70. közgyűlésén, az eddigi viták mégis sejtetnek bizonyos fejleményeket.
2015. szeptember 29., 22:292015. szeptember 29., 22:29
Mindenekelőtt azt, hogy Oroszország kitört a Krím elcsatolása nyomán a Nyugat által foganatosított elszigeteltségből, és ismételten teret követel magának a nemzetközi porondon.
E téren csupán az egyik aspektus, hogy Vlagyimir Putyin tíz év után először szólalt fel az ENSZ Közgyűlés általános vitájában. Sokkal lényegesebb, hogy sem az Egyesült Államok, sem Európa nincs abban a helyzetben, hogy visszautasítsa az orosz elnök által kezdeményezett széles körű nemzetközi terrorellenes koalíció létrehozását.
Régóta nyilvánvaló, hogy a Közel-Keleten és Afrikában megtelepedett, Barack Obama által „apokaliptikus szektának” nevezett Iszlám Állam terrorszervezettel szemben még Amerika sem tudja – és az afganisztáni, iraki fiaskó miatt nem is akarja – felvenni a harcot egyedül. Ráadásul Washington az IÁ egyik hídfőállásának számító Szíriában már csak azért sem kerülheti meg az oroszokat, mert Moszkva Bassár al-Aszad elnök oldalán katonailag is bekapcsolódott az ottani polgárháborúba, amelyben az amerikaiak, újabban pedig a franciák éppen a felkelőket támogatják.
Márpedig a szíriai rendezés az elmúlt hónapok menekülthulláma közepette Európa számára is égető és sürgető kérdés, így a nagyhatalmak közötti kiegyezés elsősorban az öreg kontinens érdeke. Ennek ismeretében egyáltalán nem számítana meglepetésnek, ha a Nyugat az elkövetkezőkben átértékelné Oroszországgal kapcsolatos politikáját, Moszkvát is bevonva a népvándorlást részben kiváltó globális terrorizmus elleni küzdelembe.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a Kreml „rehabilitálásával” mindez valószínűleg együtt járna a Krím bekebelezésének és az ukrajnai polgárháborúban játszott orosz szerepvállalás hallgatólagos elismerésével. Putyin azonban alaposan felmérte, hogy a migránsválság miatt egységében és erejében is megroppant EU, valamint a terrorizmustól tartó Amerika kénytelen lesz választani a két rossz: Moszkva és a közel-keleti helyzet eszkalálódása közül. Kérdés, hogy melyiket tartják a kisebbiknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!