VEZÉRCIKK – Bár a katalán függetlenségpárti erők választási győzelme még nem jelenti automatikusan Spanyolország leggazdagabb régiójának elszakadását, könnyen megtörténhet, hogy néhány éven belül új országgal bővül az európai államok sora.
2015. szeptember 28., 21:322015. szeptember 28., 21:32
Az mindenesetre semmiképpen sem javítja a spanyol–katalán viszonyt, hogy az egyértelmű vereséget szenvedett, értelemszerűen egységpárti madridi kormány most a saját szája íze szerint próbálja interpretálni az eredményt, és azzal próbál érvelni az önálló Katalónia ellen, hogy a függetlenségpárti oldal nem szerezte meg a régió polgárai több mint 50 százalékának voksát – mintha ez a kritérium előzetes feltétel lett volna.
Madridnak amúgy is kulcsszerepe van abban, miként alakul a katalán–spanyol viszony, mint ahogy már eddig is egyértelműen a spanyol vezetés felelőssége, hogy az autonóm közösségek alkotta Spanyol Királyság fönntartásáról szóló egyeztetések helyett immár az elszakadás szerepel a katalán politikusok napirendjén.
A katalánok többsége ugyanis az elmúlt évekig nem volt elszakadáspárti, zömük elégedett volt azzal a statútummal, amely egy erdélyi magyar számára szinte elképzelhetetlen mértékű autonómiával ruházta fel a régiót. Csakhogy rövidlátó, kicsinyesen nacionalista spanyol politikusok alkotmánybíróságon támadták meg a statútumot, amely mintegy négyéves huzavona után a katalán önrendelkezés csorbítása mellett döntött.
Ez háborította fel a katalánokat, akiknek többsége most az elszakadást akaró pártokra adta a voksát.
Ami egyértelmű jelzés minden olyan ország felé, amely elzárkózik a területén élő őshonos nemzeti közösségek önrendelkezésének minél magasabb szintű biztosításától. A katalán példa ugyanis azt mutatja: az elszakadási törekvések éppen azzal szoríthatók háttérbe, ha az illető nemzeti közösség tagjai a lehető legjobban érzik magukat a szülőföldjükön. Nyelvi, kulturális, pénzügyi – és nem utolsósorban: területi – autonómiájuk pedig olyan mértékű, hogy egy pillanatra se érezzék úgy: nem egyenrangúak a többségiekkel, sőt másodrendű állampolgárok a saját szülőföldjükön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok