VEZÉRCIKK – Amikor július 28-án az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett Európa és a világ, Ukrajnában javában dörögtek a fegyverek.
2014. szeptember 01., 19:412014. szeptember 01., 19:41
Most, amikor szeptember elsején annak állítunk mementót, hogy 75 évvel ezelőtt Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világégés, északi szomszédunk az Oroszországgal való nyílt összetűzés felé sodródik. Vele együtt pedig az egész kontinens, no meg a fél világ.
Ez lenne a harmadik világháború kezdete? – teszik fel a kérdést egyre többen az ukrajnai orosz „invázióról”, az ukrán hadsereg és a szeparatisták között dúló harcokról szóló hírek láttán. Nem, ez még „csak” amolyan hibrid háború – vélekednek az elemzők, felhívva a figyelmet, hogy Moszkva a katonai, gazdasági és diplomáciai hadviselés egész tárházát felvonultatja Kijev ellen.
Tény, hogy az ukrajnai konfliktus elmérgesedése megállíthatatlan, és miközben Oroszország határozott célt követve cselekszik a térségben, Európának nincs konkrét elképzelése a válság enyhítésére. Bár a Kreml utólag puhítani próbálta, Vlagyimir Putyin eléggé egyértelműen fogalmazott a hétvégén, amikor a délkelet-ukrajnai társadalom politikai szerveződését és államiságát szorgalmazva – a 18. században ezeknek a területeknek a bekebelezésével létrejött – Novorosszija, vagyis Új-Oroszország újraalakítását vizionálta. Nyomatékot adva szavainak azzal a megállapítással is, miszerint Oroszország az egyik legnagyobb nukleáris nagyhatalom.
Minderre az EU az eddigi oroszellenes szankciók súlyosbításának meglebegtetésével válaszol, de a tagállamok megosztottsága miatt a fenyegetőzés meglehetősen hiteltelen. Hiszen miközben Traian Băsescu fegyvertámogatást nyújtana Ukrajnának, a magyarok, a finnek vagy az osztrákok tárgyalásos úton kezelnék a válságot, sőt Szlovákia megvétózná az újabb szankciókat.
Kérdéses az is, esélyt jelent-e a párbeszédre az ukrajnai orosz agressziót élesen elítélő Donald Tusk lengyel kormányfőnek az Európai Tanács elnökévé történt megválasztása. Bár az is igaz: közép-európai politikusként Tusk talán jobban kiismeri magát a moszkvai politikai törekvések közepette, mint nyugati kollégái. Ám a feladat nem személyre szabott: közösen kell elejét venni az ukrajnai konfliktus eszkalációjának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!