Molnár Judit
2017. október 30., 23:022017. október 30., 23:02
Hogy gondoltak-e a minden valószínűség szerint bekövetkezendő böjtjére annak az intézkedésnek a lelkes megszavazásakor, miszerint minden helyhatóság saját kénye-kedve és feje szerint osztogatja beosztottjainak a fizetését, nem tudom, de hogy siettek életbe léptetni a központi akaratot, és bőszen tömni kezdték embereik zsebeit, az biztos.
Mert ugye előbb-utóbb ismét választások lesznek, amikor a kényszerböjttől lapos hasú választókat a duzzadó bendőjű bennfenteseknek kell meggyőzniük, kik is azok, akiktől a jövőben bármit remélhetnek. A puding próbája az evés: jelen esetben viszont a nagyváradi közszállítás alkalmazottai nem vártak három évet a választásokig, spontánul beszüntették a munkát. Indoklásuk: tetemesebb fizetéseket akartak. Így egyszerűen.
A városi legenda viszont már a káosz első óráiban felröppent kézenfekvő magyarázatot tálalva. Nekem is egy szerencsésen elcsípett taxi sofőrje mondta el, miközben araszoltunk hazafelé, hogy a felháborodás kiváltó oka a városházi sofőrök egekbe emelt fizetése. Merthogy jóval kevesebben vannak ugyan, mint a városi közlekedés buszsofőrjei és villamosvezetői, de mekkora felelősség hárul rájuk?! Majdnem a semmivel egyenlő.
Az egyetlen, ami nyomhatja a lelküket a folytonos titkolózási kényszer, kit, hová, kivel és mi célból szállítanak, na de annyi pénzért megéri hallgatni. Míg a szállítási vállalat alkalmazottjai legföljebb a szörnyűséges telefoncsevejek össze-vissza zaját hallgathatják meg az utasok cifra káromlásait, amiért a feltúrások miatt kerülgetni kényszerülnek, nem nyílegyenesen száguldani a munkahelyek felé.
Egyetértésem jeléül buzgón bólogattam. Nem sunyi megalkuvásból, nehogy idő előtt kitegyen az, akinek kezében a kormány, hanem mert valóban igazat adtam a felháborodásnak. Íme máris kezdődik a fejetlen osztogatás és a mértéktelen kapzsiság böjtje – gondoltam. A lelkem mélyén lakozó kisördög viszont felütötte a fejét: említsem meg, a buszsofőrök sem épp földre szállt angyalok, mert bár mostanra leszoktak a rádiójuk bömböltetéséről, de telefonálni ők is jó hangosan telefonálnak vezetés közben.
A félelmetes, agyontetovált izompacsirta jegyellenőrök modoráról nem is szólva, akik egy unott biccentéssel jelzik a jegy vagy bérlet vizsgálatának szándékát, és már a következő kliens felé nézve adják vissza az ellenőrzött menetjegyet. Nem, ezekről mind nem szóltam, azaz mégiscsak sunyiskodtam. De talán a feljebbvalóik figyelmeztetik őket, s akkor talán okafogyott lesz a többi utas nevében is érzett elégedetlenségem.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!