2011. október 11., 08:492011. október 11., 08:49
Úgy véltem már akkor, hogy az egész ügy megrendezett, célja pedig a befolyásos bankvezér lejáratása, karrierjének kettétörése. Nem mintha nem tudtam volna elképzelni, hogy megengedi magának azt, amivel vádolják – azt viszont nem akartam elhinni, hogy egy szobalány árthat egy ilyen pozícióban levő embernek. És a gyanúm beigazolódott: felmentették DSK-t, akit viszont a média időközben olyannyira lejáratott, hogy a víz se mossa le róla, hogy egy erőszakos vadállat. Az ügynek azonban, úgy tűnik, egyéb hozadéka is van. Komoly lapok cikkeznek például arról, hogy egyenesen „átformálta” a férfiak és nők munkahelyi kapcsolatát Franciaországban. Azaz a férfiak kezdenek elgondolkodni azon, hogy bevett viselkedésük esetenként nem adhat-e okot felháborodásra a nők részéről, hogy gesztusaik nem sértőek-e? Ennek pedig örülök, sőt nagyon szeretném, ha hozzánk is begyűrűzne ez a dolog. Nem mintha úgy érezném, hogy nem tudok a munkámban boldogulni azért, mert nő vagyok.
A mindennapi életben viszont sok esetben zavar a lekezelő hozzáállás, ami nálunk a mai napig elfogadott dolog. Sok férfi ugyanis – számomra érthetetlen okból – eleve úgy gondolja, hogy jobb, értékesebb egy nőnél, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a másik nembeli rátermettebb, és két egyetemmel többet végzett nála. Szóval, a hímsovinizmus még mindig él nálunk, és a pasasok jelentős része simán megengedi magának, hogy lekezeljen egy nőt. Ez ellen pedig nehéz védekezni anélkül, hogy az ember ne kockáztassa a nevetségessé válást, mert ha a szóban forgó nő viszszavág, megtörténhet, hogy betyárbecsület címén összefognak a férfiak, és mind ellene fordulnak.
A szájuk pedig nagy tud lenni, és – a közhiedelemmel ellentétben – sokkal pletykásabbak a nőknél. Tisztelet annak a kevés pasasnak, aki valóban lovagias, mert azt azért be kell vallanom, hogy ilyeneket is ismerek… Nem tudom, hogy DSK ügye hatással lesz-e az itteni viszonyokra, de ha nem, jó volna, ha nekünk is lenne egy saját, közeli botrányunk. Mert akkor talán nem történhetne meg az, amit nemrégiben mesélt egy nő ismerősöm, akinek a munkahelyén a nagyfőnök (helyette, aki idősebb és magasabb végzettségű) egy tapasztalatlan fiatal fickót nevezett ki kisfőnöknek, döntését mindössze azzal indokolva, hogy „kell nekünk egy férfi erre a posztra”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok