2012. október 01., 08:522012. október 01., 08:52
A következő évben már lett ugyan néhány társa az aszott kis gyümölcsnek, de a „gazdi” véget vetett ennek az araszolásnak, és jól lenyeste, hogy ezentúl terméstől roskadozó, új ágakkal törjön az ég felé. A „merénylet” utáni első évben nem történt semmi, már-már a kivágás fenyegette a fácska csonkját, de a következő évben nekilódult. Már az erkélyünkig nyúlt, sebaj, úgy látszik, kellett neki a metszés.
Egy tavaszi reggelen viszont döbbenten láttuk, hogy a szelíd-szende barackvirágoknak nyoma sincs, viszont az ágakról furcsa, szőrösnek tűnő, hernyószerű képződmények csüngnek alá. Atyaisten, mi lehet ez, csak a lakást el ne lepje: leengedett redőnnyel védekeztünk az azonosítatlan élőlény ellen – merthogy éltek azok a valamik, az biztos! Aztán elfeledkeztünk a fáról, mígnem nyár derekán beért a termés: fürtös, sötétbordó ribizliszerűség. Én, az ezotéria felé hajló irodalmár azonnal kimondtam: csoda történt.
És magyarázni is kezdtem, hogy a változó klíma, a szárazság és némi isteni tréfás kedv következményeként megtörtént a barackfa színeváltozása. Jelképiségének megfejtését is szerényen magamra vállaltam. Gyakorlatiasabb férjem viszont egyszerűen megkóstolta a bogyókat: madárcseresznye, mondta. Én ragaszkodtam a csodához, ő a gyerekkorából visszaköszönő ízhez, a kettő nem zárta ki egymást. Nálam beállt a kegyelmi állapot, neki semmi baja nem lett.
A véletlen viszont néhány napon belül három szakemberrel is összehozott, és mindhárman ugyanúgy értelmezték az én dédelgetett csodámat: eredetileg egy erdei fába oltották a barackot, a radikális metszés az oltás alatt érte, és az új hajtás a régi anyanövény lett. Megértettem, elfogadtam, de maradt egy kis lebegő szomorúság bennem: a környező kutyavilágban, a sok hőzöngés, hazudozás, gyalázkodás közepette olyan jó volt hinni a csodában. De ha nem, hát nem. Várhatom tovább reménykedve a jobbra fordulást, megpróbálok együtt élni heveny csodahiányommal, s ha egyszer valóban megváltozna valami, úgy örvendezni neki majd, mint a barackfa ágán kinőtt madárcseresznye fürtnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok