Hirdetés
-- Külsős szerző --

-- Külsős szerző --

A biztonságpolitikai érvelés zsákutcája

2023. december 19., 20:322023. december 19., 20:32

2023. december 19., 20:332023. december 19., 20:33

Rövid időn belül két alkalommal is biztonságpolitikai kérdésként tüntette fel az elmúlt hetekben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az erdélyi magyarság ügyét.

Múlt csütörtökön, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szabadkai kampányrendezvényén mondott beszédében hangoztatta: ma már tévedés lenne az európai nemzeti kisebbségek ügyét pusztán emberi jogi kérdésként kezelni. Hozzátette, hogy a nemzeti kisebbségek kérdését „biztonságpolitikai kérdésnek kell tekinteni, és úgy kell kezelni, mint a stabilitásnak, a békének, a jólétnek egyik nagyon fontos feltételét” – idézte a politikust az MTI.

Az RMDSZ küldöttségének november végi washingtoni látogatása során az MTI-nek adott interjúban el is magyarázta: az amerikai adminisztráció sokkal inkább megérti a biztonságpolitikai szempontokat, mint hogyha pusztán elvont emberi jogokról lenne szó. A megközelítés nyomokban korábban is jelen volt Kelemen Hunor nyilatkozataiban, elsősorban az amerikai külügy romániai országjelentéseinek az értékelésében, rendszerint olyankor, amikor a szövetség ellenzékben politizált.

Az RMDSZ elnöke ráérezhetett arra, hogy Washingtonban a stabilitás és a biztonság a kulcsszavak. Hiába emlegetné ott a trianoni traumát, az Európa Tanács ajánlásait, de még a kisebbségi jogokat is, ezek ott csak üres dumának tűnnének. Úgy kell elmondani a dolgokat, hogy ott is értsenek belőle. A NATO-tag Románia földrajzi elhelyezkedése folytán az Egyesült Államok egyik legfontosabb partnere, és nem hiányzik Washingtonnak, hogy az ország biztonsága ilyen apróságok miatt remegjen meg. Az óceánon túlról nézve mindennél fontosabb, hogy Bukarestben stabilitás, biztonság és béke legyen, hiszen az Egyesült Államok csak így tudja maradéktalanul érvényesíteni a térségben a nagyhatalmi érdekeit. Utóbbiak pedig mindennél fontosabbak számára. Ha e nagyhatalmi érdekek kívánják meg, biztosan nem gond leszólni Bukarestbe, és olyan megoldást sürgetni az erdélyi magyarság számára, amit a kisebbségi közösség is kielégítőnek tart.

Ha valaki azt mondja azonban, hogy a kisebbségi kérdés tulajdonképpen biztonságpolitikai kérdés, azt is mondja, hogy nincs stabilitás, nincs biztonság, nincs béke, ha ez az ügy nincsen rendezve. Aki pedig biztonsági kérdésként tálalja az erdélyi magyarság ügyét, az tulajdonképpen kisebbségellenes állami terrort, vagy etnikumközi véres összecsapásokat, szabotázsakciókat, merényleteket vizionál. Ezek tartoznak ugyanis a biztonsági kérdéskörhöz. Ezzel pedig akarva akaratlan azt a nézetet erősíti, hogy Romániában a magyar közösség nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ez pedig már a román nacionalisták retorikája, az egységes nemzetállamot a magyaroktól féltő titkosszolgálatok gondolatmenete.

Ők képviselik ugyanis azt, hogy az autonómiaigény az ország egységét veszélyezteti, hogy a magyarok, még ha kormányon vannak, akkor se viselhessenek olyan tisztséget, amelyik a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban való tagsággal jár. Ők tartják indokoltnak nemzetbiztonsági okokból megfigyelni a magyar vezetőket, és afféle megelőző szerelésként a nyakukra küldeni a Korrupcióellenes Ügyészséget, hogy az eltakarítsa aztán őket a politika színteréről. Ők kreálták a kézdivásárhelyi fiatalok ügyét, hogy immár bírósági ítéletre hivatkozva mondhassák: a magyarok részéről terrorveszély fenyegeti az országot. Nem is olyan régen volt, amikor még a magyarság képviselői éppen ez a megközelítés ellen emeltek szót.

Igaz, inkább az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusai fogalmazták meg, hogy Romániára ma is a Securitate árnyéka vetül, ha az országban élő magyarságot és törekvéseit az állam biztonságát veszélyeztető kockázati tényezőként kezeli. De Kelemen Hunor is sérelmezte 2015-ben, hogy a román állam biztonsági stratégiájában a magyarságot veszélyforrásként tartják számon az autonómiatörekvései miatt. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig egyenesen így fogalmazott 2014-ben: „Romániában aki magyarnak születik nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hiszen minden magyar úgy ébred fel, hogy ő valamilyen negatív hatással van az országra. Így tekint a román állam minden magyarra, akikre csak akkor van szükség, ha olimpiai érmet szereznek a román zászló alatt.”

Korábban az erdélyi magyarság képviselői éppen azzal próbáltak szimpátiát ébreszteni nyugaton, hogy a stabilitás letéteményeseként mutatták be a közösséget. Elmondták, hogy a román állam annak ellenére kezeli biztonságpolitikai kockázatként az erdélyi magyarságot, hogy a közösség száz éve csak demokratikus eszközökkel küzdött a jogaiért. Akkor sem nyúlt az erőszak eszközéhez, amikor az elüldözése, erőszakos asszimilálása nyilvánvalóan az állampolitika része volt. Az érvelés része volt az is, hogy méltatlan dolog lenne hátrányt elkönyvelnie annak a közösségnek, amelyik csak demokratikus, békés eszközökkel küzd a jogaiért, ahhoz a közösséghez képest, amelyik erőszakhoz folyamodik.

Úgy tűnik, a közösség vezetői zsákutcába kanyarodtak. A két érvelési mód ugyanis kizárja egymást. Ráadásul a biztonságpolitikai érveléssel azt az ördögöt festik a falra, amelyik mindeddig nem mutatkozott.

Gazda Árpád

A szerző újságíró, a Krónika volt vezető szerkesztője

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna, a magyar közösség jogai és a továbbra is homályba vesző béke

Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.

Páva Adorján

Páva Adorján

A legfőbb ellenségünk mégiscsak az a fránya romántanulás – de vajon ki győzi le?

Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?

Makkay József

Makkay József

Hazajönnek Nyugatról – de itthon is maradnak?

Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.

Balogh Levente

Balogh Levente

Szakadékok, egy új kormány esélye és az AUR jelentette fenyegetés

Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.

Páva Adorján

Páva Adorján

Közpénzből lőtt illúziók: a romániai futball csapdája és az erdélyi valóság

Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.

Balogh Levente

Balogh Levente

Anyaország-külhoniak ellentét, támogatások és az árokbetemetés felelőssége

Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A külhoniak szavazati joga, a Tisza-kormány és a kommentszekció dühe

Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.

Hirdetés