2011. július 14., 09:202011. július 14., 09:20
Így próbálják jobb belátásra bírni a szövetséget, mely az elmúlt hetekben meghiúsította az ország közigazgatásának az átszervezését, és a levél útján történő szavazás tervezetét is ellenzi. Nagyjából így foglalható össze Lakatos Péter képviselő nyilatkozata, amelyben a korrupcióellenes ügyészség által vizsgált Borbély László környezetvédelmi miniszter védelmére siet. Az efféle védelem nem Lakatos találmánya. Ahányszor korrupciós vádakkal illettek egy politikust az elmúlt tíz évben Romániában, mindig akadt olyan párttársa, aki a politikai játszmák részeként próbálta láttatni a történteket.
Ezek a magyarázatok pedig erősen elgondolkoztatják az embert, aki a rendszeren kívülről próbálja megérteni a közélet és a politika öszszefüggéseit. Úgy láttatják ugyanis, hogy a politika világát a korrupció, a hatalommal való visszaélés, a zsarolás határozza meg. Csak ilyen esetekben nyílik rés a kulisszákon. A közember csak ilyenkor veheti észre, hogy a politikusi nagy szavak a tisztességről, a hatalmi ágak elválasztásáról, a munkáról, azok mind csak a szemfényvesztés részei. Súlyos a látlelet. Ha egy tisztességes családban a szülők azt tapasztalják, hogy a gyermekük hasonlóan rossz társaságba keveredett, megpróbálják kiszakítani a környezetéből. De hát ilyen a politika valódi világa? Valóban a zsarolás az események valódi mozgatórugója? Ha igen, akkor mit keresnek a választottaink is ebben a társaságban? Miért nem borították fel már rég az asztalt? Miért nem próbáltak leszámolni a politika alvilági megoldásaival? És mit keres Románia az Európai Unióban? Miért nem kereste inkább a banánköztársaságokkal a partnerkapcsolatokat?
Borbély Lászlót kétségtelenül megilleti az ártatlanság vélelme. Aki azonban úgy próbálja őt menteni, hogy buzgalmában besározza az egész politikai osztályt, az rossz szolgálatot tesz. Az ilyen magyarázatok következménye, hogy odalett a bizalmi viszony a választók és a választottak között, hogy egyre többen érzik: ezek nem minket képviselnek. A megállapítás pedig nem egy emberre, nem egy pártra, hanem az egész politikai osztályra kiterjed.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!