2009. december 21., 10:392009. december 21., 10:39
Dubaj fényárban úszó, légkondicionált felhőkarcolókkal tarkított, csillogó világ. Évente több turista fordul meg benne, mint egész Indiában. Több külföldi tőke áramlik oda, mint jó néhány európai országba.
Emberek milliói csakis azért járnak oda, hogy vásároljanak. Akik többször megfordultak e számunkra falanszterszerű világban, azt mondják: Bábel lehetett ilyen, a maga észbontó nyelvzavarával.
Számunkra utópisztikus világ, mindaddig, amíg egy sajtóhír kapcsán szinte karnyújtásnyira, elérhető távolságra került tőlünk legalábbis elméletileg: egy marosvásárhelyi üzletember nem is egy, hanem egyenesen két szállodát készül vásárolni Dubajban. A jámbor vásárhelyi szinte úgy érezheti: mi is ott leszünk valahol a szinte földöntúli ragyogásban, csillogó-villogó forgatagban.
Persze az elmélet és a valóság között jókora szakadék tátong. Ezt a mély árkot a gazdag (spekuláns?) üzletember és a város lakossága közé a két szálloda ára, az a sok millió euró szántja, amit mi, halandó vásárhelyiek talán együttesen sem tudnánk összeadni, akárhogy igyekeznénk.
A minap a buszban gyúródtam, gyötrődtem, amikor egy Pistike-szerű legényke anyjával alkudozott: mit hozzon neki idén a Jézuska. Kisautót vagy korcsolyát? Mert mindkettőre nincs pénze a Jézuskának. Így az anyuka. Gondoltam: megkérdem, tudják-e egyáltalán, hol található Dubaj?
Mikor jobban megnéztem a félhomályban, kiderült, hogy az anyuka az egyik újságíró kolléga. Hja kérem: egyesek – úgy látszik – arra születtek, hogy szállodákat vásároljanak Dubajban, mások pedig arra, hogy az ilyesmit megírják. Utóbbiak (mármint mi) egyre ritkábbak kérdezik (kérdezzük) meg az előbbiektől, hogy tessék már megmondani, honnan, miből gyűlt össze a vállalkozásához az első tízmillió lej?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok