2010. június 10., 11:272010. június 10., 11:27
Négy éve megalapította a Turul márkát, hogy egy önálló magyar termékcsalád is legyen a piacon. Bizonyára vannak olyanok a Székelyföldön, akik Szegedi Csanád csalámbozásai során összefutottak, találkoztak vele, s biztos vannak olyanok is, akik örömmel vásároltak rakamazi turulos fekete csuklószorítót 690 forintért, árpádsávos–nagymagyarországos zoknit 790 forintért, vagy Ébred már az oroszlán pólót 2800 forintért. Szegedi Csanád most EP-képviselői irodát nyitott Marosvásárhelyen: úgy gondolja, hálából síkra száll Európában a székely területi autonómiáért.
Első lépésként irodát nyit, hogy helyben szívja magába az erdélyi magyarság álmait, és az EP-ben eredeti hangon követelje ezek megvalósításait. S ezt azért teszi, mert szerinte erre nem képes mondjuk az a Tőkés László, akit eddigi munkássága elismeréseként a legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt az EP alelnöki tisztségére jelölt. Mert Szegedi Csanád az, aki otthon a szomszéd házban élő kisebbségiről, a cigányról csak a bűnözés kapcsán tud beszélni, de aki az EP-ben majd megvalósítja a romániai magyar kisebbség álmait, mégpedig úgy, hogy egy szélsőséges, fasisztoid jellegű szervezet tagjaként tűzi zászlajára a székelyföldi autonómiakérdést.
Látványos a kép, amint első felszólalása után a ló azonnal vágtába kezd. Csakhogy ez nem a mondabeli fehér ló lesz: Szegedi megbokrosodott lovát azok fogják megszelídíteni, akik azonnal összemossák majd autonómiatörekvéseinket egy szélsőjobboldali párt követeléseivel. S haszna ebből csak a Jobbiknak származik majd, amely látványos kardcsattogtatásaival bizonyára „híveket szed” majd azok között, akik tisztes jövőkép nélkül, kilátástalanul tévelyegnek, vagy ha jobban tetszik: csalámboznak itt, Erdélyben is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.