2012. március 22., 09:262012. március 22., 09:26
E semmitmondó névre hallgató intézmény csekély kétmilliárd dolláros zsebpénzen indul be 2013 szeptemberében azért, hogy „minden hozzáférhető kommunikációt kiértékeljen”. Ismétlem: mindent. Mindenféle kommunikációs forma, legyen az e-mail, telefonbeszélgetés, internetes böngészés, de még a parkolócédulák, banki információk, személyes, bizalmas kapcsolattartás se kerüli el az éberen figyelő uraságok figyelmét. (Értsd: ne is törekedj arra, hogy valamit eltitkolj, mindent tudunk rólad.)
Nem mintha nem tudtuk volna eddig, hogy hivatásos vagy önjelölt kukkolók egész hadserege vesz körbe-körbe minket az ablakokban muskátliként szemlélődő naplopótól az utcai/munkahelyi megfigyelőkamerákon át a közelünkben lakó volt (?) szekus ügynökig. A mindenkori Hatalom meg a zsarolható emberek pár évezrede rettegnek a józanul gondolkodó társaiktól, akiknek pedig nemigen van titkolnivalójuk. A módszerek sokkal kifinomultabbak, mint Orwell valaha is elképzelhette volna. Úgy is mondhatnánk, hogy 1984 a köbön.
Mi pedig húzzunk hasznot abból, hogy mindent tudnak rólunk. Fekete öltönyös uraim! Bombajó üzleti ötletem van. Engem nagyon érdekelne néhány régi beszélgetésem tartalma (hanganyag is jó), szükségem lenne évek óta elveszett e-mailekre, és jó lenne néhány fényképet kapnom életem olyan eseményeiről, ahol nem volt fényképezőgép. Pontos helyszínekkel és időpontokkal tudok szolgálni. Kérem tehát az összes titkosabbnál titkosabb szolgálatot, hogy ne fosszanak meg a rólam szóló többkötetes, sok gigabájt nagyságú információ bizonyos részeitől – persze nem ingyen kérem.
Más szemszögből: mégis mit lehetne tenni, hogy ne érezzük a kisebb vagy a Nagy(obb) Testvért a nyomunkban lihegni? Dekonspirálhatod őket, hiszen nincs jobb látvány egy leleplezett kukkolónál. Elég veszélyes, a profik valószínűleg kinyírnak téged – semmi személyes, csak ők is védik magukat. Én a másik módszert ajánlanám. Ne játssz szerepet! Légy olyan, aki vagy (ami a szíveden, az legyen a szádon)! A kémkedőket ugyanis semmi nem tudja jobban dühíteni, mint az, hogy évtizedeken át mindig csak ugyanazt a sztereotip információt tudják rólad lelesni, amit úgyis mindenki tud. Hadd vénüljenek gyorsabban hát a kíváncsiak!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.