Vadvízszelídítés kalandoroknak

Nem éppen sétacsónakázás

Tájainkon eddig csak kedvtelésből raftingoltak, illetve a vadvízi evezést a szolgáltatók eddig csak kereskedelmi célból, szabadidősportként kínálták. A kalandra vágyó személy befizetett egy bizonyos összeget, amiért felszerelést, neoprén öltözetet, rövid kiképzést és egy túravezetőt kapott. Három marosvásárhelyi fiatalember, Bucs Szilárd környezetmérnök, Komáromi István biológus és Madaras Balázs fogorvos, az Outdoor Experience tagjai viszont úgy gondolták, eljött az ideje országos versenyt szervezni, az elsőt Romániában. A meglepetés óriási volt: 52 hajóval – kajakkal, kenuval és rafttal – neveztek be a Ratosnyára érkezők.

„Tudtuk, hogy egyre többen hódolnak ennek a sportágnak, ám minket is meglepett, amikor csaknem 97-en iratkoztak fel a Maros völgyében, Gödemesterháza és Ratosnya között szervezett versenyünkre. Jó volt látni, amint minden korosztály képviselteti magát, a nyolcéves kisgyerektől a hatvan körüliekig” – meséli Komáromi István. Pedig a rafting, amint a magyar nyelvű megnevezéséből is kiderül, nem afféle sétacsónakázás. A vadvízi evezőnek nem csak ügyesnek kell lenniük ahhoz, hogy a patakból kiálló sziklák között sikeresen szlalomozzanak, de sokszor pillanatok alatt kell meghozniuk a legjobb döntést. No meg úszni is jól kell tudni, mert ahogy nincs sízés esés nélkül, úgy vadvízi evezés sincs  borulás nélkül.

„Bár kellemes, mégis csak extrém sportnak számít. Ezért kötelező a mentőmellény és a védősisak viselete. A felszerelések között pedig ott kell lennie az esetleg kilyukadt csónak foldozására alkalmas eszközöknek meg a pótlapátnak” – ismerteti az alapszabályokat Madaras Balázs. Borulás esetén a testi épség megóvásán kívül tanácsos odafigyelni az evezőkre, mert ha azok elúsznak, több mint kalandossá válik a hátramaradt szakasz megtétele.

Tonnányi szemét a vízen

Ha a raftingolók és a horgászok kölcsönösen nem örülnek egymásnak, a romániai vadvízi evezők baja nem is annyira a halászokkal gyűlik meg. „Sokkal nagyobb akadályt és lehangolóbb látványt okoz a vízen tonnaszám úszó szemét, különösképpen ilyenkor, tavasszal” – panaszolja Komáromi. Az már országos jelenség, hogy a szemét javát a pillepalackok teszik ki. „Éppen ezért igyekszünk olyan helyekre evezni, ahol az emberi kéz még nem tette tönkre a természetet” – teszi hozzá Madaras.

A három vásárhelyi fiatalember a legszívesebben az Aranyoson, a Csernán, a Dunán, a Görgény patakán, a két Küküllőn, a Köves Körösön és a Maroson csónakázik. De kipróbálta már a Nérát, az Oltot, a Zsilt, a Tisza magyarországi szakaszát vagy az egyesült államokbeli Snake rivert. Hétvégi kalandjaikba, túravezetőkként másokat is szívesen bevonnak. Programjaikat baráti társaságoknak, családoknak és cégeknek ajánlják. Mint mondják, a hosszú hétvégén az evezésen kívül kajakversenyt, kanyoningot, rappelezést, tiroli pályát ki lehet próbálni. Mindehhez nem is kell sok pénz, csak némi kalandvágy.