Törpedinók a krétakorbeli Erdélyben

„Hatvanötmillió évvel ezelőtt Kelet-Európa mai területét javarészt tenger borította, amelyből szigetek emelkedtek ki. Ezek egyike volt egy 77 ezer négyzetkilométeres sziget” – olvasható a The Daily Telegraph on-line kiadásában.

A szigeten élő dinoszauruszok némelyike nyolcszor kisebb volt, mint szárazföldi fajtársaik. A szigeti dinók közül például a Magyarosaurus– melynek maradványait a 19. század végén fedezték fel – alig volt nagyobb, mint egy modernkori ló, bár a bolygónkat valaha benépesítő legnagyobb állattal, a 80 tonnás, 30 méter hosszúságú Argentinosaurusszal állt rokonságban.

Egy másik szigeti törpe a háromméteresre és több mint háromtonnásra is megnövő kacsacsőrű növényevő, az Iguanodon kicsinyített másának tűnik. A Telmatosaurus, azaz „mocsárgyík” szigeti változata „mindössze” 3 méteres volt, míg a szárazföldi rokon testhossza elérte a 7–10 métert. Michael Benton, a Bristoli Egyetem professzora – aki román és német paleontológusokkal közösen végezte a kutatásokat –, úgy vélekedik, a dinoszauruszok az úgynevezett izolált zsugorodásnak „köszönhették” aprócska méreteiket.

„A legtöbb általunk ismert dinoszaurusz a szárazföldön élt a késő krétakorban, ahol bőséggel volt élelmük. Nagy testméretük egyben védelmet is jelentett a ragadozókkal szemben. Európában azonban az emelkedő tengerszint miatt a dinoszauruszok a vízből kiemelkedő szigeteken rekedtek, ahol kevés volt az élelem. Alkalmazkodni voltak kénytelenek, össze kellett zsugorodniuk, vagy kihaltak” – magyarázta Michael Benton. Ismertetése szerint a leletek tanúbizonysága szerint az adott szigeten trópusi éghajlat uralkodott.

Buja vegetáció borította, bőséggel volt rovar, ám az élelemforrások meglehetősen szűkösek voltak, ha több száz dinoszaurusz élt a szigeten. „Nagy volt az evolúciós nyomás: vagy összemennek, vagy kihalnak. A szigeten nemigen lehettek nagytestű húsevők, így a növényevő dinoszauruszoknak nem kellett nagyra nőniük, hogy elriasszák a ragadozókat” – vélekedett Benton professzor. Paul Barrett, a londoni Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint, ahol a kutatásban „szereplő” fosszíliákat őrzik, a szigeti zsugorodás folyamata évmilliókon át tartott.