
Fotó: A szerző felvétele
2009. augusztus 24., 07:462009. augusztus 24., 07:46
Idén négy virágkocsi jött el Debrecenből a bihari városba pénteken. A menet délután kettőkor indult a Téglavető (Dacia) sugárútnak a határátkelőhöz vezető szakaszától, az úgynevezett cikcakktömbházaktól. Az induláskor a város alpolgármestere, Biró Rozália, illetve a megyei tanács turizmusért felelős alelnöke, Dumitru Voloşeniuc vágta át a szalagot a karneváli menet előtt. Legelöl Debrecen és Nagyvárad közös kocsija hajtott. A kocsin megjelenített mesefigurák jelképesen „megépítették” a két testvérvárost összekötő szivárványhidat, egyikük le is csúszott rajta. Az allegorikus kocsi Debrecenben készült, éppúgy, mint Bihar és Hajdú-Bihar megye közös kompozíciója. Biró Rozália azt mondta, a világgazdasági válság miatt a városi és a megyei önkormányzat számára is túl nagy kiadás lett volna egy-egy saját kocsit elkészíteni, ezért döntöttek úgy, hogy inkább közösen finanszírozzák őket. A debreceniek pedig jól értik a dolgukat: már januárban elkezdtek dolgozni az impozáns virágkölteményeken, és az alpolgármester biztos benne, hogy sokkal szebbek is lettek így, mintha a jóval kevesebb tapasztalattal rendelkező váradiak készítették volna.
Harmadiknak vonult fel a Ford kocsija, amelyen egy megdöbbentően élethű szarvasbika hordozta virággal díszített agancsain a Napot és a Holdat. A negyedik virágkocsit az IT Services cég készítette a cívisvárosban: ezen a közkedvelt Mézga család tagjai jelentek meg, köbükunokájukkal, MZ/X-szel, szomszédjukkal, Máris doktorral, illetve szeretett háziállataikkal együtt. Debrecenben a jubileumi karnevál miatt még 21-én is megtekinthetők voltak a virágkocsik, ezért nem jött át idén négynél több kompozíció Váradra. A kocsik között mintegy kétszáz táncos és hagyományőrző vonult fel: magyarországi és bihari néptánccsoportok, honfoglalás kori ruhákba öltözött íjászok, illetve az út során hozzájuk csatlakozó váradiak egyre növekvő tömege.
Az allegorikus kocsikat este hétig lehetett akár egészen közelről megtekinteni a már előző este óta lezárt Kossuth (Independenţei) utcai parkolóban, ahol a délutáni órákban a menetben felvonuló debreceni és Bihar megyei néptáncosok előadásokkal szórakoztatták a kánikula elől a lacikonyhák hűsítő árnyékába menekülő érdeklődőket. A nagyérdemű pedig a virágkocsik elvonulása után sem unatkozott. Ugyanazon a helyszínen ugyanis két zenekar koncertezett: a nagyváradi Danger, illetve a fővárosi Bere Gratis. Utóbbit a váradiak szavazással választhatták ki a városháza hivatalos honlapján.
Ezzel párhuzamosan, este kilenckor a vár sáncában a nyíregyházi Mandala dalszínház lépett fel nagyszabású, Egri csillagok című produkciójával. A szegényes reklám ellenére a színpad előtt mintegy háromezer ember várta a Dobó kapitányt játszó Vikidál Gyula, Kalapács József és a többi énekes-színész megjelenését. A középkori várban úgy elevenedett meg az egri hősök históriája, mintha a történelem egy szelete éledt volna fel – a váradi várban ugyanis 1660-tól 1692-ig a török uralkodott. A szervezők a legteljesebb mértékben ki is használták a rendhagyó helyszín adta előnyöket: az ostromjeleneteknél a színpad mögötti ódon várfalról is a magasba röppentek a tűzijáték-rakéták, az előadás végén pedig kisebb görögtűz zuhogott le a bástyáról. A dalszínház fiatal, nagyrészt amatőr művészeinek hol élőben, hol felvételről szóló énekhangja meggyőző volt, a táncosok és statiszták jól uralták a teret. A forgódíszlet hol az egri várfalakat, hol a kastélybelsőt varázsolta a közönség elé, s a színpad előtti tér sem maradt kihasználatlan: Jumurdzsák törökjei többször is a nézők között futva rohamozták meg az erődítményt. A csaknem háromórás előadás közben nemhogy csökkent volna, szinte nőtt a tömeg, a tisztán szóló hangosításnak köszönhetően a vársánc távolabbi szegleteibe is eljutott nemcsak a csatazaj, de a párbeszédek és a dalok is. Az előadásnak nagy sikere volt annak ellenére is, hogy a közönségnek csak a töredéke talált magának ülőhelyet a színpad előtt elhelyezett szalmabálákon. A musical után a több ezer ember közösen énekelte el a Himnuszt, illetve a Székely Himnuszt. Az este tűzijátékkal zárult.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így ünnepelték a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
Padlón az IQ-nk: Románia európai utolsó az általános intelligenciahányadost tekintve a World Poulation Review nemzetközi adatgyűjtő portál IQ-teszteket összesítő rangsorában.
Nyolcszáz hátrányos helyzetű magyarországi és határon túli gyereket látott vendégül Budapesten, a Parlamentben az Országgyűlés Hivatala és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) szombaton.
Életét vesztette egy román alpinista egy expedíció során a chilei Ojos del Salado tűzhányón, amely a világ legmagasabb aktív vulkánja. A chilei csendőrség speciális egységei rendkívül nehezen megközelíthető helyről próbálják meg kiemelni a holttestet.