Tánclépésekben a világbajnokságig: interjú Borzási Judit versenytáncossal

Tizennégy éves koromban feljöttem Kolozsvárra líceumba, elkezdtem sporttáncra járni. Majd kimentem Dániába tanulni, elnyertem egy ösztöndíjat Ausztráliába, ahol fél évig az egyetem mellett jártam táncolni, és ekkor felfedezett egy táncstúdió, kétéves szerződést ajánlott, tanítanom kellett, valamint ők is kiképeztek engem tanárnak. Még két évig dolgoztam Ausztráliában, ahol találkoztam egy ott letelepedett magyar táncossal, és együtt részt vettünk két világbajnokságon, az egyiken negyedik, a másikon második helyezettek lettünk.

– A táncoktatás mellett gyakran részt veszel versenyeken, milyen érzéssel tölt el a mostani siker?

– Önbizalmat adott ez a verseny, egy „löketet”, hogy nekifussunk a világbajnokságnak, ahol Romániát képviselnénk.

Viszont az AfricAdancar nevű nemzetközi versenyt jövő év júniusában már tizedik alkalommal szervezik meg Portugáliában. A kizomba műfaj az 1980-as években Afrikában, a portugál gyarmatokon alakult ki, vezetéstechnikájában az argentin tangóhoz hasonlítható leginkább.

Ezt a gyors reakciót figyelik a versenyen, hogy mennyire jól tudunk improvizálni.

– A szabadtáncban vagy önmagában egy fellépésen mennyire fontos, hogy a partnereddel összhangban legyetek, jól ismerjétek egymást?

- Amikor az ember ezt profi szinten űzi, nagyon fontos, hogy össze legyen szokva a partnerével.

Ezeknél a táncoknál hozzászoktunk, hogy bárki bárkivel tud táncolni, ennek ellenére nem váltogatjuk gyakran a táncpartnerünket, mert elég sok energiát belefektetünk abba, hogy megszokjuk egymás stílusát. A jelenlegi partneremmel, Paul Bucurral már két éve táncolunk együtt.

– Mennyire szükséges a versenyképességhez a jó kondíció, edzés, egészséges táplálkozás?

– Ha versenyszinten akarom űzni a táncot, akkor mindenképp szükséges a jó kondíció. Általában olyan sokat táncolok, hogy mellette nem mindig marad időm konditerembe járni, de azért szükséges, hogy vigyázzak magamra.

– Kialakítottál már magadnak egy sajátos étrendet?

– Nem mondhatom azt, hogy sajátos, de azért megnézem, hogy mit eszem. Például Mc Donalds-termékeket már egyáltalán nem eszem, és figyelek arra, hogy elég proteint vigyek be a szervezetembe, illetve igyekszem könnyű ételeket fogyasztani.

A partneremmel való fellépéseket is nagyon szeretem, de ennek valószínűleg van egy korhatára, tehát amíg erőben vagyok, addig szeretném ezt a lehetőséget minél jobban kihasználni. A versenyekre pedig nem feltétlenül megélhetési lehetőségként tekintek, inkább a saját szintünk teszteléseként.