Tájidegen turisztikai központ Csíkkozmáson

A hamarosan felavatásra kerülő építményt a helybéliek csak medvelesnek, kukoricatárolónak vagy szeméttárolónak csúfolják. Már a 2012 júliusában elkezdett munkálatok idején értetlenül figyelték a falu lakói a kozmási községháza szomszédságában emelt épületet. Az európai uniós forrásokból 910 ezer lejes beruházással felépült ingatlant már akkor sokan tájidegennek tartották, a 2012 novemberében befejezett építkezést követően pedig még több ellenvélemény fogalmazódott meg, többen az önkormányzatot és a tervezőt hibáztatták.

Bodó Dávid, a Hargita megyei település polgármestere szerint fontos, hogy minél több turistát csalogassanak a községbe, ezért nyújtottak be uniós pályázatot a központ felépítésére – a pályázat gyulafehérvári regionális elbíráló bizottsága a közelmúltban látogatta meg a fából készült létesítményt. „Átmentünk minden ellenőrzésen, már csak az avató megszervezése maradt hátra, de a közeljövőben arra is sor kerül” – tájékoztatta Bodó a Székelyhon hírpőortált. „Mindenképpen olyan kiemelkedő épületet szerettünk volna, amelyet az idegenből érkezettek azonnal észrevesznek” – tette hozzá. Az információs központra magyar, román és angol nyelvű felirat is kerül. Az európai út túloldalán lévő műemléktemplom közelsége azonban jelentős akadályt gördített az elképzelések elé – a hatályos törvények értelmében ugyanis az ezek közelében létrejövő létesítményeknek különleges engedélyeztetési folyamaton kell átesniük.

Felülírt ellenérvek

A Macalik Arnold által tervezett épület engedélyeztetési folyamatát az önkormányzat a tervezőre bízta, akinek a templom közelsége miatt a Hargita Megyei Művelődési Igazgatóság keretében működő műemlékvédelmi hivataltól jóváhagyást kellett kérnie. A művelődési igazgatósághoz benyújtott dokumentáció vizsgálata során azonban több szempontból sem találtatott megfelelőnek a tervezett épület: a szabályok értelmében az információs központ sem tömegében, sem látványában nem nyomhatja el a templomot, sőt azt javasolták az önkormányzatnak, hogy helyezzék át az épületet a műemlékvédelmi zónán kívülre. Mihály Zita, a műemlékvédelmi hivatal szaktanácsosa a Székelyhonnak kifejtette: amennyiben egy engedélyeztetési kérésnél részükről ellenvélemény fogalmazódik meg, kötelességük konzultációt tartani a brassói területi műemlékvédelmi bizottsággal.

A kilenctagú területi bizottság viszont „megfelelőnek” ítélte a terveket, így a Hargita Megyei Művelődési Igazgatóság kiadta az építkezés elkezdéséhez szükséges engedélyt. Mihály Zita úgy véli, nem véletlen ez az eredmény, hiszen a bizottság tagjai közül sokan Macalik Arnold barátai, kollégái. A brassói területi műemléki bizottság egyik Hargita megyei tagja, Szikszai László építész elmondta, „lobbi és nyomásgyakorlás állhatott a háttérben”, hiszen a konzultáció során ő is ugyanazokat az észrevételeket fogalmazta meg, mint Mihály Zita. „A bizottság néhány tagja kifogásolta az épület jellegét, amely egy tűzoltótoronyhoz hasonlít” – mondta el Szikszai. Csakhogy a kilenc szakembert tömörítő bizottságban hiába van három vagy akár négy ellenző, a többség dönt.

A határidő átka

Macalik Arnold elmondta: már korábban megvolt a koncepciójuk, hiszen hasonló épület már elkészült Csomafalván, hamarosan pedig épül a madéfalvi is. A kolozsvári tervező szerint az épületen keresztül meg kellett mutatni a helyi sajátosságokat, ami „jelen esetben a famegmunkálás egy kicsit magasabb műszaki bedobással való megvalósítása”. Macalik szerint sem jó a helyszínválasztás, de – mint mondta – „érkezett a faluba valami pénz, amit gyorsan el kellett költeni”. „A községnek van közbirtokossága és olyan javai, amelyekkel jobban lehetne haladni előre. Ez az uniós pályázat egy versenykényszer, ezért is jöttek Kozmásról hozzánk, Kolozsvárra, mert szorította őket a határidő, mi pedig rövid idő alatt el tudtuk végezni a munkát. Az önkormányzati tagok között rengeteg vita volt, mert a polgármester lényegében egymaga döntött ebben a kérdésben. Én ezt senkinek sem akartam letolni a torkán, nekem volt egy koncepcióm, a közösségen múlik, hogy tudja-e használni, saját céljaira tudja-e fordítani” – magyarázta Macalik.

Amint arról korábban már beszámoltunk, hasonló vitákat szült a 2011-ben a Nyikó menti Gordon-tetőn felállított Krisztus-kilátó, amelyet a környékbeliek csak pléhkrisztusként emlegetnek és sokan ízléstelennek, giccsesnek tartanak. A Kelet-Európa legnagyobb Krisztus-ábrázolásának számító szobor és kilátó megrendelője a székelyszentléleki közbirtokosság, az építkezési engedélyt pedig a farkaslaki önkormányzat adta ki. A Zavaczky Walter székelyudvarhelyi szobrászművész tervezte Jézus szíve kilátó ötlete a bogárfalvi Protemp Alapítványtól származik, célja pedig, hogy a Székelyföldre csalogassa a turistákat. A 22 méter magas Krisztus-szobor rozsdamentes acélból készült, összköltsége meghaladta a kétszázezer eurót – ezt főként farkaslaki vállalkozók fedezték.