Nem kellene letépni a tavaszi virágokat

Az intézet felsorolta azokat a tavaszi virágokat, amelyek fokozottan védettnek számítanak. A kakasmandikó (Erythronium dens-canis) 15-25 centiméter magas, hagymagumós évelő növény; hoszszúkás-lándzsás, tőállású levelei 6–9 cm hosszúak, 1,5-4,5 cm szélesek. Virágának élénk bíborpiros vagy rózsaszínű leplei harang alakúak, februártól áprilisig virágzik.

A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) eredeti előfordulási területe a Pireneusoktól kezdve Közép-Európán keresztül egészen a Kaukázusig terjed. Eredeti termőhelyein sok helyütt megritkult, nyirkos erdők, ligetek, cserjések, tápanyagban gazdag, humuszos vályogtalajok lakója. A virágzási ideje február–március között van, a legkorábban virágzó növények közé tartozik.

A csillagos nárcisz (Narcissus stellaris) egyetlen őshonos és védett nárciszfajunk, gyakran ültetik kertekbe, nagyon hasonlít a termesztett fajokra. Hegyi kaszálórétek, kiszáradó láprétek, üde erdei tisztások faja. Jégkori maradványnövényünk, vagyis a jégkorszakok utáni melegebb periódusokban a Kárpátokban, Alpokban és a Balkán-hegységben talált menedéket, és maradt fenn ez a hidegkedvelő faj. Védettsége indokolt, mert csak ezeken az élőhelyeken fordul elő, Európában végveszélyben lévő fajként tartják számon.

A törpemandula (Amygdalis nana) vékony, felálló, hosszú hajtásain a lombfakadással egy időben fejlődnek a virágai. A szirmok hosszúkásak, élénk rózsaszínűek, bimbós állapotban pirosak. Termése ehető, 2 centiméteres egymagvú csontár, amelyet sűrű, molyhos burok fed. Lombfakadás előtt, március–áprilisban virágzik.

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) a liliomfélék családjába tartozó növényfaj. Főleg Közép- és Délkelet-Európában található meg, de általában csak szórványosan; a rétgazdálkodás változása miatt sok helyen a kihalás fenyegeti. Tulipánra emlékeztető, bókoló, harang alakú, 3–5 cm-es virágai magányosak, néha párosával fejlődnek április–május környékén. Színük bíbor vagy rózsaszínű, néha fehér. Mocsárrétek, ligeterdők, síklápok impozáns növénye.

A zergeboglár (Trollius europaeus) védett növényfaj, kertekben is ültetik. Évelő növény, akár 180 centiméteres magasságig is megnőhet. Virága a hosszú szár végén helyezkedik el, enyhén illatos, citromsárga színű, gömbölyű formájú, május és július között virágzik.

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon, a síkságon, illetve dombvidéken, Európa középső és déli részétől egészen a Nyugat-szibériai síkságig fordul elő. Feketés, vaskos gyöktörzse van, ebből vékony, elágazó gyökerek indulnak. Levelei ülők, 2-4-szeresen szeldeltek 5 mm-nél hosszabb sallangokra, emiatt a növény borzos kinézetű. Élénksárga virágai a 8 cm átmérőt is elérhetik, 20 sziromlevele, sok porzója van. Április–májusban virágzik.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) a Kárpátok és a Balkán-hegységben található, élőhelyei hegyvidéki, alhavasi rétek, legelők, bozótok, üde lombhullató erdők, főként gyertyános–tölgyesekben és ezek tisztásain él. A sáfrány 10-20 centiméter magasra nő, föld feletti szára nincs, keskeny, szálas, sötétzöld, tőállású levelei a föld alatti hagymagumóból erednek, melyet rostos pikkelylevelek borítanak.