Fotó: Krónika
2008. február 14., 00:002008. február 14., 00:00
Természetkultusz és házasságjóslatok
A Bálint-nap pontos eredetét, névadó szentjének történetét több legenda övezi, az ünnep több kultúrkörben gyökerezik.
A pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokások és a keresztény hit hagyománya egyaránt rányomta bélyegét az ünnepre. A korai társadalmakban a termékenység ünnepe szorosan kötődött a természeti jelenségekhez. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön, ez a megfigyelés lehetett a hiedelem alapja, hogy e nap kedvez a házasságjóslatoknak és a szerelmi varázslatoknak. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, a Faunus istennek szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők egy kerámiakorsóba rakták nevüket, a férfiak húztak közülük, az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak.
„A te Valentinod”
A katolikus egyház legalább három különböző Bálint (Valentin, Valentinus) nevű mártír szentet tart nyilván. Az egyik történet szerint Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, az egyedülállók a családosoknál jobb katonák. Bálint megtagadta a rendelet teljesítését, és titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. Egy másik legenda úgy tartja, azért végezték ki, mert segített a keresztényeknek elkerülni a biztos halált jelentő börtönt. A legelterjedtebb történet szerint Bálint maga küldte az első üzenetet: amikor hite miatt börtönbe vetették, visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A te Valentinod.” A közhiedelemmel ellentétben egyik Valentinus személye, élete sem hozható közelebbi kapcsolatba a Bálint-napi szokásokkal, az viszont valószínű, hogy megünneplésében szerepet játszhatott a pogány Lupercalia „keresztényesítése”. Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté.
Szív alakú papír a jövendőbeli nevével
Több száz évvel későbbről szintén származik egy Valentin-naphoz kötődő „börtönüzenet”: ezt az agincourt-i csata után angol fogságba esett és a londoni Towerben raboskodó Charles orleansi herceg küldte feleségének 1415-ben. Ez az ünnep legrégibb írásos emléke a szigetországban. Néhány évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon Valois Katalinnak. E napot Angliában 1446-tól széles körben megülték, a lányok szív alakú papírra vésték jövendőbelijük nevét, s a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Megjelentek a Valentin verseskötetek szerelmes szövegekkel, s a fiatalok úgynevezett „valentine”-okat, szerelmes levélkéket küldtek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a 19. századra már szokássá vált. Az érzelmek kimutatását rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, a szokás elterjedését az alacsony postai tarifák is segítették. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak. Az első ismert Bálint-napi üdvözlőkártya ma a British Múzeumban látható. Ipari méretekben először 1840-ben az Egyesült Államokban Esther Howland dobott piacra képeslapot, őt nevezik „a valentine-ok anyjának”.
Egymilliárd kártya indul útjára
Bár a Bálint-nap egyre több országban vált közkedvelt ünneppé, legnagyobb kultusza az angolszász területeken, valamint Franciaországban és Belgiumban van, ahol Bálintot, avagy Valentint a különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjévé kiáltották ki. Ezen a napon Amerikában a becslések szerint egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak. A szerelmesek napjáról a világ számos táján a hagyománytól eltérően emlékeznek meg. Dél-Koreában és Japánban például csak a nők adnak ajándékot, s a férfiak mindezt a „Fehér napon” viszonozzák. Az olaszországi Terni városában hagyomány, hogy a szerelmesek napjának előestéjén egész Itáliából érkeznek ide párok, és a város bazilikájában, San Valentino sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket. Ami azonban világszerte hasonló: az ünnep alkalmával a virágárusok és ajándéktárgy-kereskedők elszánt küzdelmet vívnak a vevők pénztárcájáért, s évente újabb és újabb, az ünnephez kapcsolható ötleteket találnak ki a felszított vásárlói igények kielégítéséért folytatott küzdelemben.
Az Európai Unió tagállamai közül 2024-ben Bulgáriában és Romániában volt a születéskor várható legalacsonyabb élettartam, 75,9, illetve 76,6 év, míg az uniós átlag 81,7 év, 0,3 évvel magasabb, mint 2023-ban – derül ki az Eurostat adataiból.
Szeptember végéig látogatható a Kolozsvári tengerek kincsei című időszaki tárlat, amely az egyetem őslénytani gyűjteményeit és Kolozs megye természeti örökségét mutatja be beltéri és kültéri installációkon keresztül.
A kolozsvári városrendezési bizottság jóváhagyta a város első kisállattemetőjének létrehozását.
Bár sok helyen felhő borította az eget, Erdély-szerte meg lehetett csodálni vasárnap este a teljes holdfogyatkozást. Néhány felvételen mutatjuk, miként festett – hiszen sok esetben valóban festői volt – az égi jelenség.
Egy véletlenül rögzített beszélgetésen Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a halhatatlanság lehetőségéről elmélkedtek.
A ChatGPT-t üzemeltető amerikai OpenAI bejelentette, hogy szülői felügyeleti mechanizmust vezet be a platformon, miután augusztus végén amerikai szülők azzal vádolták meg a chatbotot, hogy öngyilkosságra buzdította gyermeküket.
Tavaly az Európai Unió lakosságának 8,5 százaléka nem engedhette meg magának, hogy minden második nap húst, halat vagy ezzel egyenértékű vegetáriánus ételt fogyasszon; ez az arány 1 százalékponttal kisebb a 2023-ban jegyzettnél.
A kutatások szerint a filozófia nyitottabbá és tudatosabbá formálja a gondolkodást, Romániában azonban egyre inkább háttérbe szorul az oktatásban.
Augusztus 26-án tartják világszerte a nemzetközi kutyanapot. Erdélyben is állatvédő eseményekkel hívják fel a figyelmet civil szervezetek az ember hűséges barátjára, az ebre.
A Kolozsvári Magyar Napok egyik legkedveltebb helyszíne minden évben a Farkas utca, ahol a vásár standjai között sétálva az ember könnyen elveszhet az illatok, színek és hangok kavalkádjában.