Tasi Kata szerint a papírszínház végtelen tárháza a szórakoztatásnak, valamint az irodalmi és vizuális nevelésnek egyaránt
Fotó: Kürti Andrea
A felszabadultság érzését nyújthatja a nézőknek a papírszínház, előadás közben vizuálisan érdekfeszítő, mégis kicsit lelassult, letisztultabb, nyugodtabb élményben lehet részük, és mindehhez minőségi szöveg is kapcsolódhat – vallja Tasi Kata, aki jogi diplomájának megszerzése után az Oszakai Egyetemen volt kutató-ösztöndíjas egy évig, így a papírszínház eredeti hazájának, Japánnak jó ismerője. A magyarországi íróval a műfaj elterjedéséről, az óvodás és iskolás közönség megszólításáról, az erdélyi gyerekek érdeklődéséről beszélgettünk a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében.
2024. július 07., 10:222024. július 07., 10:22
– Sokak számára talán még mindig ismeretlen, ezért elsősorban arra kérlek, mutasd be röviden a papírszínház műfaját, eredetét.
– A papírszínház Japánból eredő műfaj, világszerte kamishibaiként (kami – papír és shibai – dráma, színházi előadás, szó szerinti fordítása: színházi játék papírból) hallhatunk róla. Legjobb tudomásom szerint kialakulásának története több száz évre vezethető vissza, egészen a VIII. századig, amikor a buddhista hittérítők a tanok közvetítésekor azt tapasztalták, hogy az elsajátítandó ismereteket sokkal könnyebben jegyzi meg a hallgatóság, hogyha képet, képeket társítanak hozzá. Ez persze jól illeszkedett a japán kultúra ikonográfiai hagyományaihoz is.
Második virágkorát a huszadik század elején élte Japánban, ahol például Kiotóban bőven ezer fölötti létszámban foglalkoztak papírszínházzal szórakoztató vagy hírvivő jelleggel.
és az összesereglett közönségnek édesség, sütemény kínálgatása mellett előadták az olykor vicces, máskor tanító jellegű történeteket, és nem volt ritka az akár vulgáris nyelvezetű társadalomkritika sem.
Ekkor a legfőbb funkciója mégis a szórakoztatás volt, akár a gyerek, akár a felnőtt közönség tekintetében. A háború ideje alatt már propaganda célokat is szolgált, de még az 50-es években is nagyon népszerű szórakoztatási eszköz volt a papírszínház.
A hírközlés fejlődésével, és a technológiai fejlesztések berobbanásával azonban lehanyatlott Japánban a papírszínház népszerűsége, ám napjainkban ismét reneszánszát éli mind Japánban, mind a világ más tájain. Észak- és Dél-Amerikában például nemcsak irodalmi-képzőművészeti vonalon van nagy jelentősége, hanem az oktatásban is, hiszen nagyon sok országban tantermi eszköz.
A magyarországi író több mint tíz éve foglalkozik gyerekirodalommal
Fotó: Mariia Kashtanova
– Hogyan jelent meg Magyarországon a papírszínház műfaja?
– A Csimota Könyvkiadó honosította meg 2009-ben, amikor a Csillaghegyi Mozgásjavító Általános Iskola felkérte, hogy tervezzen egy mesekönyvet tanulóik speciális igényeihez. A kiadó egyik tulajdonosa, Csányi Dóra már jól ismerte a papírszínház műfaját Franciaországból, és a kamishibaiban találta meg a megoldást a felkérésre. Az első papírszínházak kifejezetten ennek a célközönségnek születtek, mind vizualitásukban, mind pedig a szöveg megfogalmazásában, illeszkedve e gyerekek speciális szükségleteihez. A testhez képest nagyobb méretű arcok, jól elkülönülő színek, éles kontúrok, és leegyszerűsített, de igényes, könnyen megérthető szöveg jellemezte az első magyarországi papírszínházakat, hiszen a hangsúly a könnyű megértésen, értelmezhetőségen, befogadhatóságon volt. Ezt követően azonban a kiadó szinte valamennyi olvasói, befogadói célcsoport számára adott ki papírszínházi műveket. Hatalmas szabadságot ad ez a műfaj, végtelen tárháza a szórakoztatásnak, valamint az irodalmi és vizuális nevelésnek egyaránt.
A Vízcsepp történével is megismerkedhettek a kolozsvári könyvhéten résztvevő gyerekek
Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
– Mennyiben más ilyen típusú mesét írni, mint hagyományos mesekönyvet?
– Egyrészt terjedelmében korlátozott, hiszen a befogadó türelméhez, érdeklődésének fenntartásához mindig alkalmazkodni kell. Egy papírszínházat nem feltétlenül lehet becsukni előadás közben, hogy majd máskor folytatjuk, mint egy képeskönyvet, vagy mesét, hiszen ez az élmény akkor marad emlékezetes, ha a mese, a történet végére elérünk. Így, az én tapasztalatom szerint korosztály függvényében legfeljebb a 16, vagy 20 képből álló történet a jól befogadható. A másik terjedelmi határ pedig az egy képhez tartozó szövegmennyiség.
Én hajlamos vagyok hosszasan, részletesen, bonyolódó mondatokban fogalmazni, de ha például
Néha a kevesebb, de jól eltalált szöveg ennél a műfajnál több. Ugyanakkor, ha nagyon rövidek az egy képhez tartozó szövegek, és nagyon gyorsan váltakoznak a képek, akkor felgyorsul a vizuális élmény, más lesz az előadás üteme, a szöveg ritmusa. Összességében a papírszínház kötöttebb műfaj, mint a próza, és ahogyan a nevében is szerepel a színház, fontos alkotóeleme a jól eltalált dramaturgia is. Érdekes lenne az írói narratíva mellett a papírszínházat készítő illusztrátorok véleménye is, ugyanis a papírszínház esetében az illusztráció is pontosan olyan műfajspecifikus, mint a szöveg megalkotása.
A papírszínháznak fontos alkotóeleme a jól eltalált dramaturgia is
Fotó: Kürti Andrea
– Mennyire népszerű a gyerekek körében, mely korosztálynak kelti fel, illetve ragadja meg a figyelmét a papírszínház?
– Ezzel kapcsolatban van egy anyai, illetve egy írói, felolvasói tapasztalatom. Meggyőződésem, hogy mint minden irodalmi élményre, erre is rá kell, és lehet nevelni a gyerekeket. A saját gyerekeimet körülbelül kettő-négy éves korukban ismertettem meg a papírszínházzal, és nagyon szerették, nyitottak voltak rá. Ők még tíz, tizennégy éves korukban is értő figyelemmel végignéznek egy papírszínházat, de egy olyan kiskamasz, aki korábban még nem látott ilyet, nem biztos, hogy ugyanilyen befogadó lesz az első alkalommal. Léteznek egyébként kifejezetten nagyobb korosztálynak szóló, komolyabb témákat boncolgató papírszínházi szövegek is, amelyek kiváló alkalmat biztosítanak arra, hogy a hallgatóság megbeszélje a benne felhozott témát, problémakört, és terepe lehet vitakörnek, közösségformálásnak is.
Amikor író-olvasó találkozóra megyek, vagy felolvasni óvodákba, iskolákba, a kisebb gyerekekkel nagyon interaktív, játékos tud lenni az előadás, mozgással, akár énekléssel, a darabban való aktív részvétellel, nem ritkán szerepjátékkal is, egyfajta színházi élményt nyújt a gyerekeknek.
Az idősebb gyerekek is, főleg, ha korábban már találkoztak a műfajjal, érdeklődéssel fogadják az előadásokat. Mi is, de a fiatalok hatványozottan digitális túlterheltségben élnek, folyamatosan áramlik feléjük mind a szöveg szintű, mind a hihetetlenül gyorsan váltakozó képi információ, ami mind mentálisan, mind lelkileg megterhelő lehet. A papírszínház pedig a felszabadultság érzését nyújthatja a nézőknek, amikor vizuálisan érdekfeszítő, mégis kicsit lelassult, letisztultabb, nyugodtabb élményben lehet részük, és mindehhez minőségi szöveg is kapcsolódhat. Azt gondolom, hogy most már különösen van létjogosultsága az ilyen műfajnak, amely kis szigetecskeként megkönnyebbülést nyújt az ingerekkel iszonyatosan túlterhelt világunkban.
Tasi Katának nagyon jó tapasztalatai vannak az erdélyi olvasókkal és könyvfesztiválokkal kapcsolatban
Fotó: Kürti Andrea
– Erdélyben korábban már jártál Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, múlt héten pedig a Kolozsváron Ünnepi Könyvhét keretében. Milyen tapasztalataid vannak a gyerekek érdeklődését illetően?
– Nagyon érdeklődőek, és ez nagyon jóleső érzés. Erdélyben volt először részem abban, hogy szervezett és felkészített közönség jött az író-olvasó találkozóra. Két, vagy talán három osztály is érkezett tanárnők kíséretében, készültek, és jöttek, hogy részt vegyenek egy éppen zajló irodalmi rendezvényen tanítási időben. Hangsúlyos még, hogy
Láthatóan nemcsak besétáltak egy programra, hanem tudták, hogy milyen műfajról, íróról, témáról van szó, és nagyon bátran, nyitottan, mondhatni éretten vettek részt ezeken az író-olvasó találkozókon. Persze nem mindig ilyen nagy számú közönséggel találkoztam. Volt olyan alkalom is, hogy alig néhány főből állt a közönség, de szerintem ettől nem kell megijedni. Ha egy gyereknek mesél az író, akkor egy gyereknek mesél, mert ő is pont ugyanolyan értékes közönség, mintha százan ülnének előtte. Összességében nagyon jó tapasztalataim vannak az erdélyi olvasókkal és könyvfesztiválokkal kapcsolatban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Már nem kell ellopniuk a tolvajoknak a mobiltelefont ahhoz, hogy megszerezzék az áldozat SMS-eit és biztonsági kódjait. A rendőrség a SIM swap néven ismert módszer veszélyeire figyelmeztet.
Mindenkit meglepett, megtörte a szokásokat, játékos kiegészítőt viselt – több román sajtóorgánum sem hagyta szó nélkül Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyakkendőjét, amellyel a Nicușor Dan elnökkel való csütörtöki konzultációra érkezett.
Elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar blues kiemelkedő alakja. Halálhírét a zenész Facebook-oldalán közölték csütörtökön.
Szeptember 26-án ünnepeljük az európai nyelvek napját, a Krónika pedig ennek apropóján egy vadonatúj, pörgős kihívással készül. Itt a Nyelvvadász – a kvíz, amelyből kiderül, mennyire mozogsz otthonosan a kontinensünk nyelvi útvesztőjében!
Nyolcéves gyerek és 78 éves sakkozó is asztalhoz ült már azokon a sakkdélutánokon, amelyeket egy nagykárolyi testvérpár hívott életre. A fiúk azért kezdték szervezni a találkozókat, mert szerettek volna új ellenfelekkel játszani és tanulni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!