2010. január 20., 10:242010. január 20., 10:24
Életpályája részletezésére itt és most nincs hely, de nem is szükséges, mert a munkái amúgy is önmagukért beszélnek. De egy, a levéltár mélyében nemrég megtalált 1929. augusztus 4-i, a negyedik helikoni találkozón papírra vetett feljegyzéséből meg és fel kell idézni azt a gondolkodásmódot, amely világosan tükrözi mindenkori erdélyi létünk lényegét: „Valamikor építész voltam, és akkor lettem író, amikor azt a sorompót leeresztette a Sors és arra ébredtem, hogy a Tisza mente ott valahol a hegyeken túl már idegen ország. (…) És ha e sorompón túl kezdődik csak Magyarország, de a sorompón innen az: Erdély.
És ma már hiszem, hogy megérem, hogy a tollat letehetem, hogy építeni kezdhessek megint”. Egyebek mellett ezért sem szabad megkerülni Kóst egy ilyen erdélyi magyar intézmény megalapításakor. Bár a róla elnevezett akadémia létrehozói még csak ötletek szintjén próbálják összerakosgatni a születő intézmény tartalmi vonzatát, ahhoz kétség nem fér, hogy a mai erdélyi magyar önépítkezésben mindenesetre az első nagy lépést megtették.
A jelek szerint ugyanis megmaradni látszik az a ház, amelyben az egykori Minerva Rt., s vele együtt a huszadik századi magyar irodalomtörténet által méltatlanul mellőzött Pásztortűz olyan szellemiségeket tudott felvonultatni, mint Reményik Sándor, Járosi Andor, Berde Mária, Tavaszy Sándor, Makkai Sándor, Tompa László, Mécs László és sokan mások. A forma tehát adott, de legalábbis kézzelfogható közelségbe került. Talán lesznek megint hozzájuk méltó utódok. És nem lesz majd félelem és irigység attól, hogy valamely erdélyi magyar intézménynek netán negatív versenytársává válik a leendő akadémia. Hiszen van itt munkánk éppen elég – építőnek és írónak egyaránt.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így ünnepelték a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
Padlón az IQ-nk: Románia európai utolsó az általános intelligenciahányadost tekintve a World Poulation Review nemzetközi adatgyűjtő portál IQ-teszteket összesítő rangsorában.
Nyolcszáz hátrányos helyzetű magyarországi és határon túli gyereket látott vendégül Budapesten, a Parlamentben az Országgyűlés Hivatala és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) szombaton.
Életét vesztette egy román alpinista egy expedíció során a chilei Ojos del Salado tűzhányón, amely a világ legmagasabb aktív vulkánja. A chilei csendőrség speciális egységei rendkívül nehezen megközelíthető helyről próbálják meg kiemelni a holttestet.