Meghalt Regős Bendegúz megformálója

A férfi holttestét szombat reggel a Fót és Csomád közötti erdőben találták meg. A férfi öngyilkosságot követett el. A Bors című napilap a kiszivárgott hírekből úgy értesült: Olvasztó Imrével pénteken közölte a felesége, hogy válni akar. Még aznap éjszaka autóba ült, és meg sem állt a veresegyházi családi házától negyedórányi autóútra lévő Csomád határáig. A települést elhagyva kocsijával félrehúzódott egy fákkal elzárt, bokros részre. Itt akasztotta fel magát. A lap információi szerint Olvasztó Imre felakasztott holttestére egy arra járó traktoros talált rá. A helyszínre a Dunakeszi Rendőrkapitányság munkatársai érkeztek ki, őket követték a helyszínelők és az orvosi ügyelet egy sürgősségi autóval. A 47 éves, négygyermekes édesapát már nem lehetett megmenteni, csak a halál beálltát tudták megállapítani.

„Áldott jó gyerek volt, tudom, hogy nagyon szerette a családját. Nem értem, mi történhetett” – mondta remegő hangon Koltai Róbert, akit Olvasztó az egyetlen színész barátjaként tartott számon. Olvasztó Imre legkisebb gyerekét a hároméves kisfiút egyébként Bendegúznak keresztelték.

A ma már kultuszfilmnek számító Indul a bakterház című filmet Mihályfy Sándor rendezte Rideg Sándor regénye alapján, a főbb szerepeket Olvasztó Imre mellett Koltai Róbert, Horváth Teri és Haumann Péter játszotta. Olvasztót egyébként mintegy 3500 gyerek közül válogatták ki a szerepre. „Nagyon sok feladat volt, még tarlón is kellett rohangálnunk meg fára másznunk. A végén már csak tizen-egynéhányan maradtunk, de nem tudták eldönteni, ki legyen Bendegúz. Erre Mihályfy Sándor rendező megkérdezte, ki meri őt fenéken billenteni. Senki nem jelentkezett, én meg jól seggbe rúgtam szegény embert. Így dőlt el, hogy én kapom a szerepet” – nyilatkozta Olvasztó a Kisalföldnek három évvel ezelőtt adott utolsó interjújában.

A 13 évesen elért sikerek ellenére azonban a színészet világa nem érintette meg felnőttként a nyomdaiparban helyezkedett el. „A filmforgatást néhány hét szórakozásnak fogtam fel, de aztán éltem tovább az életemet. Nem akartam több lenni, mint ami vagyok. Később, tizenhat-tizenhét évesen néhányan komolyan próbáltak színészt faragni belőlem, és igyekeztek a színművészeti főiskola felé terelni, de én nem akartam. Láttam a színészet szépségeit, de a nehézségeit is, és azt, hogy mekkorát lehet onnan bukni” – fogalmazott Olvasztó ugyanabban az interjúban.