2012. február 23., 08:202012. február 23., 08:20
Mint arról beszámoltunk, a január 14-én rajtolt futam leginkább kaland- és tájékozódási verseny, illetve karitatív esemény, amelynek idén először Bissau-Guinea volt a célpontja. Fapados Dakar – a köznyelvben így emlegetik a Hősök teréről hetedik alkalommal indult ralit. A kezdeményezés lényege az, hogy felélesszék az egykoron baráti fogadásból született, amatőröknek szánt Dakar Rali eredeti hagyományait.
A Bamako a világ legnagyobb amatőr terepraliversenye, a 8095 kilométeres táv során minden csapatnak magának kell gondoskodnia az üzemanyagról, szállásról és élelmiszerről. A navigátor szerepét is betöltő Csata Zsombortól megtudtuk, a nem hétköznapi túra ötlete Kurkó Dénesé volt, akinek gyerekkori álma, hogy kipróbálja, mire lehet képes egy régi Dacia egy ilyen megpróbáltatáson. Csata Zsombor kérdésünkre elmondta: még egyszer biztos nem próbálkoznak meg Daciával teljesíteni a túrát, mert az autó jól bírja ugyan a gyűrődést, de csak nagy erőfeszítések árán tudták tartani a mezőny tempóját.
A kolozsvári résztvevők szerint a Bamako-rali különösebb edzés nélkül, átlagos fizikai erőnléttel is teljesíthető, azonban fontos a jó egészségi állapot. Bár nagyon fárasztó az út, főleg Daciával, nem érte őket különösebb meglepetés, ami a fizikai igénybevételt illeti. A túra európai szakasza sokkal nehezebb volt, mivel több alkalommal is lekésték az Afrikába induló kompot. Genovába nem érték el, a franciaországi Sete városában csődbe ment a kompvállalat, Barcelonában két órával, Almeriában fél órával késték le a vízi járművet. „Végül le kellett vezetnünk egészen Gibraltárig, ami Budapesttől számítva legalább háromezer kilométer. Ezután még két napig üldöztük a futamot, szinte Nyugat-Szaharában értük be őket. Hatnapos kőkemény vezetés volt, két éjszakát aludtunk, és felváltva vezettünk. Akik elérték a genovai kompot, azok pihenten kezdték az afrikai szakaszt, mi pedig hullafáradtak voltunk” – mesélte Csata Zsombor.
Azután a tervezett ütemben haladt a túra, élménygazdagabb szakaszok következtek, jutott idejük a helyi emberek és jellegzetességek megismerésére is. Egy hét alatt belerázódtak és három–négyszáz kilométernyi vezetés sem tűnt megerőltetőnek. Felvetésünkre, hogy a külső szemlélő azt hinné, hogy Afrikában a homokdűnék közt nehezebb autózni, mint Európában, Csata elmondta: mivel ők nem a versenyben indultak, csak azokat a túraszakaszokat kellett teljesíteniük, amelyeket rövidebb, könnyebb terepre kalibráltak a szervezők.
„Nem vittek be minket a homokdűnék közé, azt nem is bírta volna a kocsi. Mégis voltak olyan homokos szakaszok, ahol komoly kihívást jelentett a vezetés. A félig szavannás, félig homokos szakaszon mi is háromszor beragadtunk úgy, hogy ki kellett bennünket húzni” – mesélte Csata. Hozzáfűzte, az afrikai szakasz az időszakos nehézségekkel együtt sokkal élménydúsabb volt, mint a hosszúra nyúlt és emiatt unalmas vezetés az európai autópályákon.
Az afrikai hétköznapokkal először Mauritánia fővárosában találkoztak a kolozsvári ralisok. „Nagyon nagy a szegénység, infrastruktúra szinte nem létezik. Egy reggel összebarátkoztunk egy halászfiúval, aki elvitt a lakásába, megmutatta a környéket egy gettóközeli helyen. Eltöltöttünk vele egy fél napot, körbevezetett bennünket, rengeteg emberrel találkoztunk, bemutatott a rokonainak, akik ebéddel kínáltak. Olyan élmény volt, mintha nem is velünk történt volna. Mondhatni kultúrsokk volt a javából” – számolt be Csata Zsombor első társadalmi jellegű élményeikről. Kellemetlenségből is kijutott nekik, Bissau-Guineában 4-5 kisebb csomagjukat észrevétlenül elvitték a helyiek, Csata Zsombor szerint azonban ezt nem lehetett klasszikus lopásnak nevezni.
Mint részletezte, az eset előzménye az volt, hogy a túrát teljesítő európaiak korábban elajándékozták a helyieknek azokat a tárgyakat, amelyeket visszafelé már nem akartak cipelni, így azok, akiknek nem jutott, feljogosítva érezték magukat, hogy elvigyenek ezt-azt. Mintegy hatvanfős tömeg vette őket körül, valószínűleg ezzel magyarázható, amit tettek, egyénileg aligha próbálkoztak volna. Kérdésünkre, hogy tapasztalatai szerint mi a különbség az észak-afrikai arab világ és fekete Afrika között, Csata úgy nyilatkozott: utóbbi nemcsak a növényzet és az állatvilág, de kulturája szempontjából is jóval színesebb, európai szemszögből nézve látványosabb, változatosabb. „Nagyon békések az emberek, sehol nem érzékeltem etnikai feszültséget” – tette hozzá.
A túra hivatalos blogján Csata Zsombor arról is beszámolt, hogy határátlépéskor teljesen hétköznapinak számít, hogy csúszópénzt kérnek a hivatalnokok. Kérdésünkre, hogy mennyire hasonlít ez az itthoni korrupcióra, illetve miben különbözik attól, a csapat navigátora elmondta: elsősorban az a különbség, hogy az afrikai országhatárokon ezt teljesen nyilvánosan űzik. „Sokban nem különbözik attól az attitűdtől, amit a magyar–román határon vártak el húsz évvel ezelőtt: ha nem adtunk csúszópénzt, nem engedtek át” – mondta. Noha minden országba volt érvényes vízumuk, a rendőrtől, a határőrtől és a vámostól is kellett pecsét a határátlépéshez, és mindenhol fizetni kellett érte. Például Gambiában, amely angol gyarmat volt korábban, minden apró díjra adtak számlát.
„Szenegálban volt a legdurvább a helyzet. Amikor elértük a határt a konvojjal, 75 eurót kértek autónként a határátlépésért. Ott vártunk két órát, mondtuk, hogy nem fizetünk ennyit, aztán leengedték a díjat ötven euróra, még vártunk egy órát, közben sötétedett már, és levitték a díjat harminc euróra, ha tovább vártunk volna, valószínűleg átengednek tíz euróért is” – mesélte Csata Zsombor. Hozzáfűzte, a határnál egy autóban német turisták már két napja várakoztak, ők ugyanis a hivatalos utat választották, panaszt tettek a német nagykövetségen, tőlük 250 eurót követeltek a vámosok. „Az a fajta dörzsöltség, ami – tetszik, nem tetszik – bennünk, kelet európaiakban kialakult, bizony jól jött. Találkoztunk egy olasz motorossal, aki nem volt hajlandó kenőpénzt adni, így 9 napot várt a határon” – magyarázta Csata.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Lélegzetelállító mutatvánnyal hívta fel magára a figyelmet két orosz származású aktivista New Yorkban: felmásztak az Empire State Building csúcsára, ahol egy világbékét hirdető transzparenst feszítettek ki, majd a férfi megkérte társa kezét.
Szokatlan riasztás miatt vonult ki hétfőn késő este az aradi csendőrség: valamivel 23 óra a 112-es segélyhívószámon jelentette be egy férfi, hogy autója motorházteteje alatt egy kígyó bújt meg.
Júniusban már elárasztja a piacokat a világos és sötétebb színű zöldpaprika, amit nemcsak töltött paprika formájában és nyersen fogyaszthatunk. Összeállításunkban nyári, hűsítő fogások receptjeit is közöljük – főszerepben a zöldpaprika.
Európát, és azon belül Romániát is történelmi hőség hulláma érte el. Alább pontokba szedve foglaljuk össze, mi történik a testünkkel a kritikus hőmérsékleti határokon, mire kell különösen figyelnünk, és hogyan védekezhetünk hatékonyan a hőség ellen.
Magyarul talán frappánsan „házpesztrának” fordíthatnánk az angol kifejezéssel house-sitting-nek nevezett új utazási trendet, ami lassan meghódítja a világot. Fő aduászai: pénztárcabarát, ráadásul autentikus helyi élményt nyújt.
A nyár a legtöbb ember fejében a szabadság, a napsütés, a nyaralás és a gondtalan kikapcsolódás évszaka. Mégis sokan vannak, akik éppen ezekben a hónapokban érzik magukat feszültebbnek, kimerültebbnek vagy szorongóbbnak.
Te is kívülről fújod a legnagyobb slágereket? Otthon vagy a zene világában, vagy csak egyszerűen imádod a fesztiválhangulatot? Akkor itt a te időd! Itt a Krónika legújabb nyereményjátéka!
A következő napokban várható hőhullám miatt ajánlásokat fogalmaztak meg csütörtökön a hatóságok a lakosság számára.
Egyre erősödik a forróság és kiterjed egész Romániára – figyelmeztetnek a meteorológusok, akik narancssárga és sárga hőségriasztásokat adtak ki, amelyek csütörtök reggeltől péntek 21 óráig érvényesek.
Elena Ceaușescu eltitkolt balesete igazság vagy városi legenda? – erről közölt bejegyzést szerdán a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS).
Látogatottsági adatok