Kolozsvári Daciával Afrikába: határt átlépni csúszópénz nélkül tilos

Mint arról beszámoltunk, a január 14-én rajtolt futam leginkább kaland- és tájékozódási verseny, illetve karitatív esemény, amelynek idén először Bissau-Guinea volt a célpontja. Fapados Dakar – a köznyelvben így emlegetik a Hősök teréről hetedik alkalommal indult ralit. A kezdeményezés lényege az, hogy felélesszék az egykoron baráti fogadásból született, amatőröknek szánt Dakar Rali eredeti hagyományait.

A Bamako a világ legnagyobb amatőr terepraliversenye, a 8095 kilométeres táv során minden csapatnak magának kell gondoskodnia az üzemanyagról, szállásról és élelmiszerről. A navigátor szerepét is betöltő Csata Zsombortól megtudtuk, a nem hétköznapi túra ötlete Kurkó Dénesé volt, akinek gyerekkori álma, hogy kipróbálja, mire lehet képes egy régi Dacia egy ilyen megpróbáltatáson. Csata Zsombor kérdésünkre elmondta: még egyszer biztos nem próbálkoznak meg Daciával teljesíteni a túrát, mert az autó jól bírja ugyan a gyűrődést, de csak nagy erőfeszítések árán tudták tartani a mezőny tempóját.

Kezdeti nehézségek

A kolozsvári résztvevők szerint a Bamako-rali különösebb edzés nélkül, átlagos fizikai erőnléttel is teljesíthető, azonban fontos a jó egészségi állapot. Bár nagyon fárasztó az út, főleg Daciával, nem érte őket különösebb meglepetés, ami a fizikai igénybevételt illeti. A túra európai szakasza sokkal nehezebb volt, mivel több alkalommal is lekésték az Afrikába induló kompot. Genovába nem érték el, a franciaországi Sete városában csődbe ment a kompvállalat, Barcelonában két órával, Almeriában fél órával késték le a vízi járművet. „Végül le kellett vezetnünk egészen Gibraltárig, ami Budapesttől számítva legalább háromezer kilométer. Ezután még két napig üldöztük a futamot, szinte Nyugat-Szaharában értük be őket. Hatnapos kőkemény vezetés volt, két éjszakát aludtunk, és felváltva vezettünk. Akik elérték a genovai kompot, azok pihenten kezdték az afrikai szakaszt, mi pedig hullafáradtak voltunk” – mesélte Csata Zsombor.

Azután a tervezett ütemben haladt a túra, élménygazdagabb szakaszok következtek, jutott idejük a helyi emberek és jellegzetességek megismerésére is. Egy hét alatt belerázódtak és három–négyszáz kilométernyi vezetés sem tűnt megerőltetőnek. Felvetésünkre, hogy a külső szemlélő azt hinné, hogy Afrikában a homokdűnék közt nehezebb autózni, mint Európában, Csata elmondta: mivel ők nem a versenyben indultak, csak azokat a túraszakaszokat kellett teljesíteniük, amelyeket rövidebb, könnyebb terepre kalibráltak a szervezők.

„Nem vittek be minket a homokdűnék közé, azt nem is bírta volna a kocsi. Mégis voltak olyan homokos szakaszok, ahol komoly kihívást jelentett a vezetés. A félig szavannás, félig homokos szakaszon mi is háromszor beragadtunk úgy, hogy ki kellett bennünket húzni” – mesélte Csata. Hozzáfűzte, az afrikai szakasz az időszakos nehézségekkel együtt sokkal élménydúsabb volt, mint a hosszúra nyúlt és emiatt unalmas vezetés az európai autópályákon.

Kultúrsokk a javából

Az afrikai hétköznapokkal először Mauritánia  fővárosában találkoztak a kolozsvári ralisok. „Nagyon nagy a szegénység, infrastruktúra szinte nem létezik. Egy reggel összebarátkoztunk egy halászfiúval, aki elvitt a lakásába, megmutatta a környéket egy gettóközeli helyen. Eltöltöttünk vele egy fél napot, körbevezetett bennünket, rengeteg emberrel találkoztunk, bemutatott a rokonainak, akik ebéddel kínáltak. Olyan élmény volt, mintha nem is velünk történt volna. Mondhatni kultúrsokk volt a javából” – számolt be Csata Zsombor első társadalmi jellegű élményeikről. Kellemetlenségből is kijutott nekik, Bissau-Guineában 4-5 kisebb csomagjukat észrevétlenül elvitték a helyiek, Csata Zsombor szerint azonban ezt nem lehetett klasszikus lopásnak nevezni. 

Mint részletezte, az eset előzménye az volt, hogy a túrát teljesítő európaiak korábban elajándékozták a helyieknek azokat a tárgyakat, amelyeket visszafelé már nem akartak cipelni, így azok, akiknek nem jutott, feljogosítva érezték magukat, hogy elvigyenek ezt-azt. Mintegy hatvanfős tömeg vette őket körül, valószínűleg ezzel magyarázható, amit tettek, egyénileg aligha próbálkoztak volna. Kérdésünkre, hogy tapasztalatai szerint mi a különbség az észak-afrikai arab világ és fekete Afrika között, Csata úgy nyilatkozott: utóbbi nemcsak a növényzet és az állatvilág, de kulturája szempontjából is jóval színesebb, európai szemszögből nézve  látványosabb, változatosabb. „Nagyon békések az emberek, sehol nem érzékeltem etnikai feszültséget” – tette hozzá.

Amikor jól jön
a kelet-európai dörzsöltség

A túra hivatalos blogján Csata Zsombor arról is beszámolt, hogy határátlépéskor teljesen hétköznapinak számít, hogy csúszópénzt kérnek a hivatalnokok. Kérdésünkre, hogy mennyire hasonlít ez az itthoni korrupcióra, illetve miben különbözik attól, a csapat navigátora elmondta: elsősorban az a különbség, hogy az afrikai országhatárokon ezt teljesen nyilvánosan űzik. „Sokban nem különbözik attól az attitűdtől, amit a magyar–román határon vártak el húsz évvel ezelőtt: ha nem adtunk  csúszópénzt, nem engedtek át” – mondta. Noha minden országba volt érvényes vízumuk, a rendőrtől, a határőrtől és a vámostól is kellett pecsét a határátlépéshez, és mindenhol fizetni kellett érte. Például Gambiában, amely angol gyarmat volt korábban, minden apró díjra adtak számlát.

„Szenegálban volt a legdurvább a helyzet. Amikor elértük a határt a konvojjal, 75 eurót kértek autónként a határátlépésért. Ott vártunk két órát, mondtuk, hogy nem fizetünk ennyit, aztán leengedték a díjat ötven euróra, még vártunk egy órát, közben sötétedett már, és levitték a díjat harminc euróra, ha tovább vártunk volna, valószínűleg átengednek tíz euróért is” – mesélte Csata Zsombor. Hozzáfűzte, a határnál egy autóban német turisták már két napja várakoztak, ők ugyanis a hivatalos utat választották, panaszt tettek a német nagykövetségen, tőlük 250 eurót követeltek a vámosok. „Az a fajta dörzsöltség, ami –  tetszik, nem tetszik – bennünk, kelet európaiakban  kialakult, bizony jól jött. Találkoztunk egy olasz motorossal, aki nem volt hajlandó kenőpénzt adni, így 9 napot várt a határon” – magyarázta  Csata.