Kóborkutya-hordák tizedelik a visszatelepített bölényeket

A Krassó-Szörény megyei Örményes mellett a gyengébb példányokat a csorda „kivetette magából”, aminek következtében nagyon sebezhetőkké váltak, közülük kettő pedig a környékbeli kóbor kutyák áldozatául esett. Az egyesület közleményében azt írta, a téli időszak amúgy is megnehezíti a bölények túlélését, hiszen rengeteg energiát fordítanak az ennivaló keresésére. A gyengébb egyedeket azért űzik el társaik, mert veszélybe sodorhatnák az egész csordát, felkeltve a ragadozók figyelmét – és ezúttal ez történt.

Bár a kóbor kutyák nem természetes ragadozók, a környéken ők számítanak a legerősebb ellenfélnek, felveszik a versenyt a régióban csekély számban élő farkasokkal. A Biológiai Diverzitás Megőrzéséért Egyesület nemrég végzett egy tanulmányt, amelyből az derült ki, hogy a kóbor kutyák és a felügyelet nélkül hagyott juhászkutyák miatt csökken a vadállatok száma, egyrészt az ebek által terjesztett betegségek, másrészt a támadások miatt. A kutyák többek között őzeket, szarvasokat, vaddisznókat és nyulakat is ölnek, ugyanakkor gyorsabban szaporodnak, mint a farkasok.

A WWF Románia és a Rewilding Europe Egyesület közleményében azt írta, konkrét lépéseket kellene tenni a vadonban bóklászó kóbor kutyák számának csökkentése érdekében. Javaslatuk szerint környezetvédelmi hatóságoknak, állatvédő egyesületeknek, a vadállatpopuláció szakértőinek, helyi hatóságoknak kellene összefogniuk, hogy tudatosítókampányt szervezzenek a felelős ebtartást illetően. A kutyák ivartalanítása, mikrocsippel való ellátása is fontos lenne. A kampányban azt is hirdetni kellene, hogy az ebtartók inkább hagyományos juhászkutyafajtákat részesítsék előnyben keverékfajták helyett, a házőrzőket rendszeresen etessék és oltassák be.

„Az, hogy a kutyáknak már a legnagyobb európai emlőst, a bölényt is sikerült elejteniük, köztük az első, szabadon fogant és született példányt, vészjelzés. Arra hívja fel a figyelmet, hogy veszélybe van a vadállatpopuláció” – írta az egyesület. A szárkői a valaha volt legjelentősebb kísérlet a bölények európai visszavadítására, a hosszú távú cél az, hogy 2025-ig legkevesebb 500 szabadon élő bölény legyen a Déli-Kárpátokban, ahonnan 1790-ben pusztult ki az addig szabadon élő bölénypopuláció. A világon jelenleg mintegy 5000 bölényt tartanak számon, ezek közül mintegy 3400 él félszabad körülmények között.