Kilencvenhat diák írt könyvet a marosi népi szokásokról

Hajdú Zoltán történelemtanár négy évvel ezelőtt íratott először könyvet diákokkal, a Marosvásárhely diákszemmel című összeállításnak annak idején 27 munkatársa, szerzője volt. Azóta elkészült a Nagyjaink című kiadvány, valamint a harmadik kötet, amelyben a Maros megyei magyar történelmi emlékműveket veszik számba a tanulók. És most megérkezett a legszebb, legigényesebb kivitelezésű könyv, a Maros megyei magyar népszokások. A kötet bemutatóját pénteken tartották a Bolyai-iskola dísztermében. Előtte a tanulók az 1848-as eseményeket idéző történelmi tablókat, fonójelenetet adtak elő, és fergeteges néptánccsokrot nyújtottak át a termet megtöltő diákoknak, tanároknak, szülőknek, nagyszülőknek.

A diákok mint szerzők

Az utóbbi fél évben 96 tanuló kapcsolódott be a 36 faluban folytatott gyűjtőmunkába. Az egyik diák, Nagy Eszter azt mesélte: „Általában úgy történt, hogy mindenki oda ment, ahová valósi, arról a faluról írt, amiről a legtöbbet tud. Én Disznajón gyűjtöttem. Csősz Irma óvónő segített nekünk, Zsigmond Noémivel és Galambfalvi Angyalkával együtt dolgoztunk. Mind a hárman ott lakunk, én 11. osztályos vagyok a Bolyaiban, ők tizedikesek. Mindenki szívesen szóba állt velünk, akit kérdeztünk.”

Jánosi Eszter Marosszentgyörgyön gyűjtött: „Keresztesi Katalinnal együtt írtuk a szentgyörgyi részt. Felkerestük a katolikus és a reformtus papot, ők támogattak az anyag összegyűjtésében, majd az osztályfőnöknő, Kónya Emília segített javítani, átírni a szöveget. Marosszentgyörgy összeépült Marosvásárhelylyel, igencsak városiasodott, és ezért itt kevésbé élnek a népi szokások, mint a várostól távolabb eső falvakban. Farsangkor, bálokban még lehet találkozni népszokásokkal, sokan most próbálkoznak azzal, hogy felelevenítsék ezeket.”

Barabás Hunor Budai Adriennel együtt a marosvécsi népszokásokról írt. „Disznajón van egy víkendházunk, odavalósi nagymamám, de azt a falut már mások lefoglalták. Marosvécs a közelben van, így azt választottam. Mindenféléről írtunk: a karácsonyi népszokásoktól a keresztelőig, a fonótól a húsvéti szokásokig. Főleg a tiszteletes úrral beszéltünk, és a szerzőtársam nagymamájával. Mielőtt a kötet kialakult, mindenki megismerte a mások dolgozatát, és így nagyon sok mindent megtudtunk a környező falvakról”, így Hunor.

Csepán Gellért marosvásárhelyi, ő Vámosgálfalvát választotta. A gyűjtőmunka során járt életében először a faluban. Páskuj Dániellel és Kiss Tamással együtt írták a vámosgálfalvi részt. „Ez egy hagyományőrző falu, és mi csakis azt szűrtük ki a szokásokból, ami régi, népi hagyománynak számít. A barackmintás, narancssárgás viselet, az esküvői, temetési és farsangi szokások iránt érdeklődtünk. Hídi Piroska óvónő volt nagy segítségünkre. Kamerával is rögzítettük az anyagot, és jegyzeteltünk is”, mesélt Gellért.

„Hegyeket megmozgató” gyerekek

Hajdú Zoltán szerint az erdélyi magyarok fennmaradásának egyik záloga, hogy megismerjük népünk történelmét, a népszokásokat, és ezeket meg is tartsuk. Hajdú Zoltán fantasztikus eredménynek tartja, hogy majdnem százan jelentkeztek, amikor meghirdette, hogy újabb kötet összeállításához kell gyűjtőmunkát végezni. Az utóbbi 4-5 hónapban, amíg a kötetet összeállították, és amíg elkészült az 1848-as forradalom évfordulóját köszöntő előadás, mintegy 130 diákkal dolgozott együtt. 

A Bolyai Farkas-líceum igazgatója, Bálint István szerint „ezekkel a gyerekekkel hegyeket lehetne mozgatni”. Farkas Ernő irodalom szakos tanár méltatásában azt hangsúlyozta, hogy a kötet által „Hajdú Zoltán annak a kihívásnak tesz eleget, miszerint a Bolyai-iskola a minőségi oktatást tűzte ki célul, és ezt meg is valósítja. Nem versengésre, pontszerzésre összpontosít egy túlracionalizált, érdekvezérelt, erősen individualista világban, hanem bölcsen rávezeti a tanulókat egy matematikai képletekbe be nem szorítható értékrendre, a népi mitológiára, a közösségeket évezredeken át kohézióba foglaló hagyományokra, az erkölcsi és gyakorlati tényezők vezérelte szokásrendszerek fontosságára.” A magyar szakos tanár szerint a könyv egyben üzenet a szülőknek és a kollégáknak arra vonatkozóan, hogy nem csak a szigorúan megszabott tananyagot kell átadni a diákoknak az iskolában.