
Fotó: Boda L. Gergely
Több mint két évszázados tárgyak – újságok, üvegek, kerámiadarabok, cipő, kesztyű, porcelán kávéskészlet, fakanalak, füzetlapok, poharak, kerámiadarabok, kályhacsempék – kerültek elő Marosvásárhely egyik legrégebbi és legpatinásabb palotája renoválása során.
2014. december 08., 19:242014. december 08., 19:24
2014. december 09., 20:112014. december 09., 20:11
A Bornemissza-házként is ismert Csiki-ház anyagából kiállítás nyílt a Vármúzeumban – a tárlat a város örmény lakóinak életébe nyújt betekintést.
Az örmény család története
A Sáros utca 1. szám alatti Csiki-ház telke a 18. században Marosvásárhelyre is betelepülő magyar örmény családok egyikének tulajdona volt. Az első Csiki Márton, akkor még Vartan Sumuleanţ az 1700-as évek közepén települt át Vásárhelyre Erzsébetvárosból. Az ő fia, második Csiki Márton építtette a palotának is beillő, 27 helyiségből álló házat.
A levéltári kutatásoknak köszönhetően már az építkezés szakaszai is ismertek: az alsó szint 1803-ra, a felső 1811-re készült el. A felső szint építésekor töltötték fel az alsó szinti boltívek vállát háztartási szeméttel, törmelékkel. Természetesen a háztartási szemét fogalma alatt az olyan száraz, nem bomló anyagokat kell érteni, amelyeket már nem használtak. Ezek pedig ott rostokoltak a padló alatt egészen a múlt évi restaurálásig.
Csiki Márton halála után (a fölöttébb gazdag 78 éves férfit 1828-ban helyezték a jezsuiták templomának alagsorában levő kriptába) nagy számú utódai – négy feleségtől több mint tucat gyermek származott – fontos és megbecsült polgárai voltak Vásárhelynek, akik tovább bővítették a házat s a vagyont. De a Csikiak csillaga is lehanyatlott.
A 20. század elején házukban pénzügyőrség működött, majd egy svájci származású mérnök, Pontet Sándor vásárolta meg. Az ő utódai igényelték vissza a kommunizmus alatt államosított épületet (amelyben hosszú ideig cipészszövetkezet, később cipőgyár is működött), majd eladták egy bukaresti magáncégnek. Tavaly, amikor elkezdték az épület restaurálását, megtalálták azt a néhány köbméter szemetet, amit töltelékként használtak 1811 körül a boltívvállaknál.
Játékkártyától hitelnaplóig
Kiss Loránd restaurátor azonnal értesítette a régészeti múzeumot – majd egy évig dolgoztak a teljes leletanyag vizsgálatán, konzerválásán, míg végre sikerült a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton és a szamosújvári örmény múzeummal együttműködve létrehozni azt a kiállítást, amelyet múlt héten nyitottak meg a Vármúzeumban Szemétbe írt történelem. Csiki Márton háza és a régi örmény hétköznapok címmel.
A korhű bútorokkal – a két múzeum kölcsönözte őket – berendezett sarkokban és tárlókban hihetetlenül épségben maradt női kesztyűt, több cipőt lehet látni, amit a Csiki család nőtagjai hordtak kétszáz és egynéhány éve. De van néhány tucat selmecbányai kerámiapipa, francia játékkártya, selyem- és posztó-textília, fajansz- és porcelánedények, üvegedények, palackok, ám mindennél fontosabb az a két hitelnapló, amelybe a Csiki család vásárlóit és adósságait bejegyezte.
A törmelékhalmazban talált újságdarabok, folyóirat-töredékek azt bizonyítják, mennyire fejlett volt az olvasáskultúra a vásárhelyi gazdag örmények körében. Megtalálták és kiállították a Bécsben megjelent Magyar Kurír egy példányát, német újságfoszlányokat, a Grazer Zeitung 1803-ból való egyik számát, Fenouillot Újmódi gonosztevő című drámájának Aranka György-féle fordítását, de kiderült az is, hogy a Csiki család 1816-ban szerepelt Kazinczy Ferenc munkáinak előfizetői között.
A Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület elnöke, Puskás Attila elmondta, a kiállítás árnyaltabbá, egyben teljesebbé teszi a képet a marosvásárhelyi magyar örményekről. Tíz éve, amikor az egyesület létrejött, nagyon sokan azt sem tudták, hogy városukban éltek-élnek örmények. „Mára már a legtöbb vásárhelyi azt is tudja, hogy milyen nagy mértékben járultak hozzá a város gazdasági és művelődési életének fejlesztéséhez” – tette hozzá Puskás. A kiállítás 2015. június elsejéig tekinthető meg a Vármúzeumban.
A szilveszteri asztal összetétele sosem pusztán gasztronómiai megközelítésű kérdés: az év utolsó napján elfogyasztott ételekhez a legtöbb kultúrában jósló jelentést társítanak: amit eszünk (vagy nem eszünk), hatással lehet a következő év bőségére.
Könnygázt vetett be a csendőrség szerdán reggel a Iași megyei Ruginoasa községben, hogy megakadályozza a falusiak csoportjait a bunkósbotokkal vívott hagyományos szilveszteri harc elindításában.
A házi kedvencek védelmére hívják fel a figyelmet a szilveszteri tűzijátékok és petárdázások idején az állatvédők.
Ami kinevethető, az már nem teljesen félelmetes – a tréfálkozás azért is „kötelező” az év végén, szilveszterkor, mert a közösség ezzel jelzi: nem visszük át változatlanul a régi terheket az új évbe.
A látogatók által az állatok ketrecébe bedobott műanyagcsomagolás okozta egy fehér tigriskölyök halálát a dél-romániai Craiova állatkertjében – számolt be kedden a News.ro román hírportál.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
szóljon hozzá!