Kézdivásárhelyen és Kolozsváron lép fel a Csík Zenekar

Két erdélyi helyszínen is megtekinthető a hétvégén a magyar zenei élet egyik büszkesége, az immár több mint 20 éve működő, kecskeméti kötődésű Csík Zenekar. A magyar autentikus népzenét tolmácsoló, népszerű táncházi bandából mára a jobb híján világzeneként titulált műfajegyveleggel is kacérkodó, rendkívül népszerű együttes pénteken este 19 órától Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház színháztermében koncertezik – legfrissebb információink szerint teltház előtt –, majd szombaton 20 órától a kolozsvári Spritz kávézóban lépnek fel.

Csík János prímás zenekarának első formációja 1988-ban alakult meg, mégis jelenlegi összeállításukban jutottak el pályájuk csúcsára. Az együttes Kecskeméten kezdte tevékenységét. A Csík Zenekar számára rendkívüli elismerés volt, hogy 2000-ben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programhoz őket választották ki, hogy képviseljék Magyarország népi kultúráját Sydneyben.

Bár az együttes összetétele az idők folyamán sokszor változott, többen már a kezdeti években az együttes tagjai, vagy előadásaik, lemezeik állandó közreműködői voltak. Az alapító tagok közül Majorosi Marianna – aki a Magyar Állami Népi Együttes egyik vezető táncosa volt – mostanra Magyarország egyik legjobb népdalénekesének számít, önálló lemeze is megjelent. A brácsás Kunos Tamás is szinte végig az együttes tagja volt.

Szabó Attila, a másik prímás 1995 óta játszik már az együttesben, miközben sokáig párhuzamosan az egri Gajdos zenekarban is játszott. 2000 után több fiatal került az együttesbe, így a tangóharmonikás és cimbalmos Barcza Zsolt, Makó Péter fúvós és Bartók József nagybőgős.

2002-ben Csík János súlyos autóbalesetet szenvedett, a bal karja több helyen eltört. Mivel a sérült kar nem jól forrt össze, sokáig kérdéses volt, hogy vehet-e még kezébe vonót valaha. Az egész népzenész társadalom megmozdult, segélykoncertet szerveztek a prímás és családja megsegítésére. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem szűnt meg létezni, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak.

Csík János kezdett felépülni, s fokozatosan visszanyerte képességét a hegedű megtartására és a vonó kezelésére. Ekkor kezdődött a zenekar életének talán legtermékenyebb és legsikeresebb időszaka: már nem csak a korábbi szintre sikerült visszakapaszkodni, hanem egyre újabb zenei ötletekkel álltak elő, egyre gyakrabban építettek be repertoárjukba világzenei elemeket.

Készítettek dzsesszes hangulatokkal vegyített felvételeket is, de feldolgoztak többek között Kispál és a Borz számokat is, melyeket a Senki nem ért semmi című, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének Fonogram-díját is kiérdemlő lemezen lehet hallani. Kísérletezésük átütő sikerrel járt: az album aranylemez lett, akárcsak a tavaly megjelent, címét egy kalotaszegi népdaltól kölcsönző Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…című lemez, amelyen egy Quimby-feldolgozás is helyet kapott.

A Csík Zenekart idén a népzene megújításában szerzett érdemeiért Magyar Örökség-díjjal is kitüntették. Fergeteges hangulatú koncertjeiken gyakran olyan ismert zenészek is fellépnek az együttessel, mint Dresch Mihály szaxofon-művész, Ferenczi György szájharmonika-virtuóz, Lovasi András (Kispál és a Borz) vagy Kiss Tibor (Quimby).