Azonos hitű fiatalok ismerhették meg egymást a keresztény táborban
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
Egyszerre volt nyugodt és izgalmas, csendes és hangos a Kolozsvári Református Egyházmegye fiataljai számára a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora és vallástanárnője által először megszervezett ÉltetŐ nevű ifjúsági tábor Szabó László szerint. A július végi, hidegszamosi rendezvény munkatársának, valamint egyik résztvevőjének, Székely Rebekának a beszámolóját alább közöljük.
2025. augusztus 04., 07:572025. augusztus 04., 07:57
2025. augusztus 04., 08:492025. augusztus 04., 08:49
Úgy gondolom, mint új tábor és új közösség, merész ötlet volt a semmiből kihirdetni ezt a kezdeményezést. A tábor alapötlete a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközségből indult, innen került ki a szervezők és munkatársak jelentős hányada, akiknek nagy része már egy összeszokott tábori társaság volt, emellett pedig bevontunk teológusokat, illetve tapasztalt tagokat más gyülekezetekből is.
A cél az volt, hogy 100 résztvevővel indíthassuk el a tábort, viszont a jelentkezési határidőhöz közeledve egyre biztosabbak voltunk abban, hogy ez nem fog sikerülni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a legnagyobb lendülettel vágtunk neki és a lelkesedéséből senki sem veszített.
A tábor fő kérdése az volt, hogy „Ki vagyok én igazán?”. A táborozók 7-11-es korosztályba tartoznak, amelyben ez már egy elég fontos kérdés, viszont kevesen vannak, aki foglalkoznak vele.
Mindenki más háttérrel jelentkezik, máshonnan jön és máshogy látja a világot, de abba nem gondolnak bele, hogy mennyire hasonló dolgokat élnek át és mennyire hasonló érzéseik vannak. Úgy gondolom, hogy kevés az a fiatal, aki úgy jött a táborba, hogy önmagát adta. Mindenki egy bizonyos maszkot hordott, mert nem tudta, mennyire adhatja magát. Sajnos a világ ezt a nézetet erőlteti rá a felnövekvő generációra és bevallom, szerintem ránk is.
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
A programjaink fontos részei voltak az áhítatok és kiscsoportos beszélgetések. Az áhítatok bevezették az aznapi témát, majd ezeket a kiscsoportos beszélgetéseken kifejtettük, illetve elmélyítettük. Mivel nem ismert mindenki mindenkit, ezért a kiscsoportok eleinte egy kicsit nehezen indultak be. Ez várható volt, hiszen egy új közösségben nehéz megnyílni, viszont ahogy telt az idő, a társaság elkezdett összenőni és már könnyebben nyíltak meg egymás előtt. Hiszem, hogy mindenki Isten teremtése folytán értékkel születik erre a világra, viszont a megfelelő társaság, helyes értékrend és önismeret nélkül ezt az értéket nem tudja felismerni magában.
A kiscsoportok beszélgetések, játékok összehozták a résztvevőket
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
Ha már keresztény táborról beszélünk, megemlíteném, hogy a tábor másik alapötlete az volt, hogy megadjuk a lehetőséget az amúgy elszórt, azonos hitű fiataloknak, hogy találkozzanak, megismerjék egymást. Úgy gondolom, a hitünkben fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül, hiszen kapcsolatban kell lennünk Istennel és egymással, viszont a mai világban a hit kezd egy tabuvá válni. Egyre kevesebben akarnak róla publikus körökben beszélni, a közvélemény egyre jobban a templomok falai közé szeretné zárni a témát.
E mellett a közösségépítés is fontos szerepet játszik az ÉltetŐ táborban. Szerintem ha bármelyik táborozót kérdeznénk, azt mondaná, hogy ezt is sikerült elérnünk. Kiemelném a staféta játékokat, vagy a Biblia Kvízt amely alatt a csapat jobban megismerte egymást. Úgy érzem, hogy ezeknek a programoknak nagyobb sikere volt, mint a szabadidőnek, mindenki élvezte őket, hogy úgy mondjam, csupa móka és kacagás volt. Természetesen meg kell említenem a szabadidőt is, hiszen a nagy táborterületen bőven volt, amivel lekössék magukat.
Beszélgetések, előadások is szerepeltek a programban
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
És így a végére, a személyesebb tapasztalatomat is megosztanám. Számomra ez a tábor egy csodás esemény volt. Valahogy van egy jó, meghitt hangulata annak, amikor ennyien össze vagyunk zárva. Egyfajta felelősséget érzek a táborozók iránt, nem csak a programok és a felügyelői felelősség miatt, hanem a lelki világukért is. Sokat beszélgettem a kötelező programokon kívül is a táborozókkal és nagyon sokszor magamat találtam meg bennük.
Úgy érzem, hogy egy biztonságos teret teremtettünk nekik és egy csodás közösség kialakulásának kezdetét látom magam előtt. Elképesztően hálás vagyok, hogy részt vehetek ennek a csodának a formálásában. Úgy érzem, hogy ezek azok a barátságok, amelyek egy életen át tartanak. Hiszem azt, hogy van Valaki, aki összeköt minket és nem csak egymással, hanem Önmagával is. Ha egyetlen mondattal kellene megfogalmaznom, „talán kevesebb a barátságnál, de több a szerelemnél.” (Ottlik Géza)
Szabó László, a tábor egyik munkatársa
Már napokkal a tábor előtt izgatottan készülődtem – nem tudtam pontosan, mire számítsak, de éreztem, hogy különleges élményben lesz részünk. Amikor csütörtök délután megérkeztünk Hidegszamosra, kicsit izgultam. Rengeteg új arc, új helyszín, ismeretlen környezet, de ahogy beléptem a tábor kapuján, egyből észrevehető volt a barátságos légkör.
A közös társasozás volt az igazi jégtörő, rengeteget nevettünk, és rájöttem, hogy milyen nyitott, befogadó emberek vesznek körül, beleértve a résztvevőket és a vezetőket is. Így már az első esténk nagyon jól zárult.
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
A pénteki napot reggeli tornával indítottuk, majd közös éneklés, áhítat és kiscsoportos beszélgetés következett. Ezek a beszélgetések a kedvenc programjaim közé tartoztak, hiszen minden nap más-más témával készültek nekünk a vezetők. Mély és őszinte gondolatokat hallhattunk és oszthattunk meg egymással, tudva, hogy egy elfogadó és befogadó társaságban vagyunk.
A lelki feltöltődés mellett bőven jutott idő a jókedvre és a kikapcsolódásra is. A napokat játékos vetélkedők, mint a stafétajátékok vagy a BibliaQuiz tették színesebbé, ahol csapatokra osztódva mérhettük össze ügyességünket, miközben egyre jobban összekovácsolódtunk. Emellett minden nap fociztunk, röplabdáztunk, tollasoztunk és különféle kártyajátékokat is játszottunk. Bár szombaton és vasárnap az eső közbeszólt, a hangulatunk ekkor sem változott. A programokat rugalmasan átszervezték, így a szombat estét egy viszonylag spontán, de annál izgalmasabb közös Activity-vel zártuk.
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
A vasárnap esti tábortűz volt számomra a csúcspont. A sötétben ültünk, együtt énekeltünk, visszaemlékezve a mögöttünk álló napokra. Bár az eső akkor is fenyegetett, mintha az ég is velünk lett volna – kitartott, amíg mi együtt lehettünk. Hétfőn reggel már nehezebben ment a kelés. Tudtuk, hogy közeledik a tábor vége: szobatakarítás, összepakolás következett, amivel együtt mintha még a szívünk is nehezedett volna egy kicsit. Egy utolsó áhítattal zártuk le a tábort, majd ebéd után kezdtek is érkezni a szülők, ami szomorú búcsúzkodást jelentett.
Ifj. Jakab István is megosztotta gondolatait a fiatalokkal
Fotó: Pataki Rebeka, Vígh Dániel, Szabó László
Ez a tábor nemcsak élményekkel, hanem barátokkal és hittel is gazdagabbá tett. Megerősített abban, hogy
Közelebb kerülhettem Istenhez, amely közelségben kicsit jobban megtudhattam, hogy ki is vagyok én igazán és ifj. Jakab István gondolatait idézve „bár eljön egy pillanat az életedben, amikor azt hiszed, hogy te már eleget foglalkoztál önmagad megismerésével, újból és újból rájössz majd arra, hogy ehhez még egy élet is kevés lehet.”
Székely Rebeka, a tábor egyik résztvevője
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elena Ceaușescu eltitkolt balesete igazság vagy városi legenda? – erről közölt bejegyzést szerdán a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS).
A felmelegedő tengerek kedvező feltételeket teremtenek a Vibrio vulnificus nevű kórokozó terjedéséhez.
Mi lehet a jól sikerült, ízes, megfelelően sós, ropogós kovászos uborka titka? Mostanra úgy tűnik, az volt a kulcsmondat, amit a Székelyföldön hallottunk valamikor régen: ez a bevált módszer egyik nyitja.
Sokan nyugdíjba vonulás után végleg maguk mögött hagyják a munka világát, a 82 éves kolozsvári Török László azonban még ma is minden hétvégén az After Eight klubba indul. A sokak által ismert és kedvelt Laci bácsival beszélgettünk.
Két szibériai tigris látta meg a napvilágot nemrég a nagyváradi állatkertben – a cukiságbombák már várják is a „babalátogatókat”. Igaz, még csak egy üvegfalon át lehet megtekinteni a két kistigrist.
Továbbra is erdélyi városok dominálnak abban a toplistában, amelynek készítői arra a kérdésre keresték a választ, hogy mely romániai városban élnének a legszívesebben az ország lakói.
Az UV-sugárzás kockázatairól sok szó esik, de vajon mennyi napfényre van szüksége a szervezetnek? Kiss Melinda marosvásárhelyi bőrgyógyásszal a napfény szerepéről, az UV-terhelés veszélyeiről és a bőrrák megelőzéséről beszélgettünk.
Az Európai Unió tagállamai megállapodásra jutottak a légi utasok jogait érintő több módosításról, többéves tárgyalássorozatot és vitát követően, amelyben a hatóságok, a légitársaságok és a fogyasztóvédelmi szervezetek is részt vettek.
A hidegebb tavasz miatt többhetes késéssel ugyan, de már virágzik székelyföldi élőhelyein Európa leglátványosabb vadon élő orchideája, a fokozottan védett boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus).
Júniusban az erdélyi piacok, udvarok illatvilágát sok helyen meghatározza a bodzavirág. Sokaknak a frissen készített bodzapezsgő jut eszébe azonnal, mások télire tesznek el vízzel hígítandó bodzaszörpöt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!