Filmet forgatott Andrzej Wajda Lech Walesáról

A 85 éves, világhírű rendező és stábja tavaly ősszel vágott bele a munkába: azóta összesen 55 forgatási napot töltöttek együtt Varsóban és Gdanskban. Az utolsó jelenetek a gdanski hajógyár területén készültek  – olvasható a Wirtualna Polska hírportálon. Wajda a filmet élete legnagyobb kihívásának nevezte, mert „egy rendkívüli hősről szól, aki valós győzelmet aratott, a lélek győzelmét”. Ezzel indokolta azt is, hogy a színészek által megelevenített történelmi események jeleneteit a vágáskor korabeli dokumentumfilmekkel vegyíti.

A rendező ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a Lech Walesát hősként bemutató filmje jobb befogadásra számíthat külföldön, mint Lengyelországban. Nem zárja ki, hogy Janusz Glowacki író forgatókönyve alapján készülő játékfilmjével többeket magára haragíthat, hiszen Lech Walesa megítélése megosztja a lengyel közvéleményt: a független Szolidaritás szakszervezet alapítójáról és későbbi lengyel államfőről sokan úgy tartják, hogy a kommunista belügy besúgója volt.

Andrzej Wajda először foglalkozik kimondottan az egykori villanyszerelőből lett Nobel-díjas politikus életével, míg a Szolidaritásnak már korábban is szentelt filmet: az 1981. évi cannes-i fesztivál Arany pálmájával díjazott Vasember című alkotásában az igazi Walesa is feltűnt. A 4 millió eurós büdzsét a lengyel filmintézet mellett szponzorok biztosították.

A lázadó hajógyári munkás

Lech Walesa egy ács fiaként született 1943-ban. Az elemi és az ipari iskola elvégzése után a gdanski Lenin Hajógyárban kezdett dolgozni 1967-ben elektrotechnikusként. 1970-ben a hajógyárban tagja lett az illegális sztrájkbizottságnak. A sztrájk véres, 80 munkás megölésével járó elfojtása után Walesa a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával egyéves börtönbüntetést kapott. 1976-ban elvesztette hajógyári állását, mert aláírásokat gyűjtött egy, a meggyilkolt munkások emlékművéről szóló petícióra. Mivel ezután szerepelt a feketelistákon, nem kaphatott állást, barátok támogatásaiból élt. 1978-ban két társával illegalitásban megszervezték a Tengerparti Szabad Szakszervezeteket, a következő évben többször őrizetbe vették államellenes tevékenység vádjával, ám felmentették, és 1980-ban újra elhelyezkedett a hajógyárban.

Augusztus 14-én a hajógyári munkásság sztrájkolni kezdett, Walesa lett a vezetőjük. A megmozdulást az egész országban követték hasonlók. Néhány nappal később Walesa meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdanski munkásokat, hogy hozzanak létre az egész Lengyelországban meginduló általános sztrájkot irányító bizottságot. Szeptemberben a bizottság megállapodott a kormánnyal, és átalakult a Szolidaritás szabad szakszervezet vezetőségével, amelynek elnöke Walesa lett. 1981. december 11-én letartóztatták, Wojciech Jaruzelski tábornok két nappal később hadiállapotot hirdetett ki.

Nem merte átvenni Nobel-díját

Walesát tizenegy hónapra a szovjet határ közelébe, Délkelet-Lengyelországba internálták, 1982. november 14-én szabadult. 1983-ban villanyszerelőnek jelentkezett korábbi gdanski munkahelyére. Hivatalosan egyszerű munkásnak tekintették, de 1987-ig gyakorlatilag háziőrizetben volt. 1983-ban béke-Nobel-díjat kapott, amit nem mert személyesen átvenni, mert félt, hogy a hatóságok nem engedik vissza. Felesége vette át helyette, a díjjal járó pénzt pedig a Szolidaritás ideiglenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt.

Az első nem kommunista kormány

1987 és 1990 között szervezte és vezette a félillegális Szolidaritás ideiglenes végrehajtó Bizottságát. 1988-ban újra sztrájkot szervezett, ezúttal a Szolidaritás újbóli engedélyezéséért. Nyolc nap után a kormány beleegyezett a kerekasztal-tárgyalások szeptemberi megkezdésébe, ahol Walesa a kormánnyal tárgyalók informális vezetőjeként vett részt. Elérték a Szolidaritás engedélyezését és egy legalább részben szabad parlamenti választás megtartását. A Szolidaritás szabad szakszervezet állampolgári bizottsága valójában pártként működött, és az 1989-es parlamenti választásokon győzött. Miközben hivatalosan csak a szakszervezet elnöke volt, vezető szerepet játszott a lengyel politikai életben. 1989 végén rábírta a kommunistákkal szövetséges pártok vezetőit egy koalíció megalakítására, amely a keleti blokk első nem kommunista kormánya lett. 1990. december 9-én Walesa ugyan megnyerte az elnökválasztást, a következő öt év kormányválságoktól volt hangos, az elnököt is sok kritika érte szinte minden politikai párt részéről, az emberek szimpátiáját is elvesztette. Később is hiába próbálkozott a hatalom megszerzésével.