Feloszlott az R.E.M. zenekar

 A leginkább megfogható indoklást Mike Mills basszusgitáros fogalmazta meg: „a legutóbbi turnén, aztán a Collapse into Now készítése alatt, végül pedig a legnagyobb slágereink gyűjteményét összerakva egyre többször tettük fel a kérdést: és ezután mi lesz? Áttekintettük a 31 év alatt született zenéket, felidéztük az emlékeket – elképesztő utazás volt. Maguk a dalok sugallták azt, hogy a 31 éves közös munkánk véget ért.” Mike Mills hangsúlyozta, hogy az R.E.M. egész története során igazi együttes volt a szó erős értelmében: „testvérek, akik igazán szeretik és tisztelik egymást”, és a feloszlás is a lehető legnagyobb barátságban zajlott, közös döntéssel. Az általa említett greatest hits gyűjtemény egyébként még idén megjelenik, rajta néhány, a Collapse into Now óta felvett új számmal.

Michael Stipe frontember arról írt, hogy fontos, hogy az ember időben és helyesen be tudja fejezni a dolgait, még ha azok olyan nagyszerűek is, mint az R.E.M. volt. Peter Buck gitáros pedig arról, hogy milyen fontos volt számukra, hogy a rajongóknak éppen olyan sokat jelentettek dalaik, mint nekik maguknak. A zenekar 1980-ban Athensban (Georgia) alakult. Amatőr körülmények között, garázsban kezdtek el játszani, eleinte feldolgozásokat Twisted Kites néven. Az R.E.M. név (a Rapid Eye Movement, az alvás egyik fázisának tudományos rövidítése) állítólag a szótár véletlenszerű felcsapásával keletkezett. Első kislemezük, a Radio Free Europe 1981-ben jelent meg mindössze ezer példányban, de a kezdő együttes bekerült a Village Voice év végi összesítésébe is. Az 1982-es kislemezüket, a Chronic Townt a következő évben követte az első nagylemez, amelyet a Rolling Stone című rocklap az év lemezévé választott. A következő évek lemezei az eladási listákon már a 40-edik hely környékére kapaszkodtak, így az együttes a college rock egyik legfontosabb képviselőjévé lépett elő.

1988-ban jelent meg a Green, az első lemezük, amelyet már egy „komoly” kiadó adott ki. Bár Amerikában szokás szerint ez is szép sikereket ért el, hazánkban a Shiny Happy People című sláger ismertette meg az emberekkel az együttes nevét. A tőlük szokatlan könnyed, vidám dal az 1991-es Out of Time-ról származott, mint a Losing My Religion. A szomorú és szépséges Everybody Hurts már a lassabb, akusztikusabb hangvételű 1992-es Automatic for the People-en hallható, de még ma is viszonylag gyakran látható a klipje bármelyik zenetévén. Az R.E.M. legnagyobb korszakát az előzőnél rockosabb, harapósabb lemez, a Monster zárta le (1994). Azóta kiadtak négy albumot (hármat már Bill Berry kilépése után, aki a Monster turnéján agyvérzést kapott, és kilépett a zenekarból); voltak nagy slágereik, rendre milliós eladásokat produkáltak.