Erdélyi Stázi a Csárdáskirálynőben – interjú a szülés után visszatérő Dancs Annamarival

Nagy apparátus, több száz ember munkája, hatalmas szervezést igényelt. Először még szeptemberben említette Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, illetve a Kolozsvári Magyar Napok szervezői is, hogy szeretnék, ha én játszhatnám a kincses városbeli előadásban Stázi szerepét, többek között olyan kollégák társaságában, mint Fischl Mónika, Kállay Bori, Dolhai Attila és Kerényi Miklós Máté.

Akkor még nem tudhattam, hogy a szülés mennyire teszi ezt lehetővé, de szívem mélyén nagyon vágytam rá. És milyen az élet: a kisfiamnak köszönhetem ezt az ajándék-előadást. A kolozsvári Csárdáskirálynő egyúttal a kisfiam első operett-turnéja is lesz. Szerencsére egy nagyon kedves, alkalmazkodó kisbaba, akivel bárhova utazhatok, mosolyog a vadidegen emberekre is. És mindezek után természetesen este kilenckor ágyba kerül.

– Milyen változásokat hozott az életedben Ádám születése?

– A kisfiunk születése teljesen megváltoztatta a családunk életét. Számomra

Előtte sosem láttam magam az anyukaszerepben, de a kisfiam a koraszületésével és a 2200 grammjával nagyon sok mindenre megtanított: az önzetlen, feltétel nélküli szeretetre, a türelemre, a világ másképpen való szemlélésére, és nem utolsósorban az éjszakázásra. Nagyon szép és fárasztó hónapok vannak mögöttem, azt hiszem, az anyukaságra is meg kellett érnem, mint sok más dologra az életemben. Csodás tanító a gyermekünk.

– Mennyire egyeztethető össze az anyaság, a nyilvános szereplés, a tervezettnél korábban vállalt fellépés?

– Egyelőre úgy tűnik, hogy egészen jól működik a kettő összehangolása. Persze a neheze még csak ezután jön, hiszen a féléves Ádámunk most kezd rácsodálkozni a világra. A nyár elején hazalátogattunk Sepsiszentgyörgyre, napokig csak szemlélődött, tudta, hogy egy más közegben van. Mintha apósomat, Kerót láttam volna benne, ugyanúgy figyeli mindig a körülötte lévőket.

A későbbiekben, amikor teljesen visszaállok a színpadra, nyilván sokkal nehezebb lesz összeegyeztetni az anyaságot a művészélettel. Nagyon sok kolléganő csodásan megoldotta, és ez jó példa számomra is. Nyilván Ádám sokat lesz a színházban, már négyhetesen is részt vett az apukája egyik táncpróbáján, és valószínűleg ezután is lesz ilyen.

Mindezek mellett arra szeretnénk törekedni, hogy olyan gyerekként nőjjön fel, akinek nem egyetlen lételeme a színház.

édesapám ugyanúgy foglalkozzék vele, mint a testvérem fiaival, szeresse az Erdélyben eltöltött vakációkat, és majd tiniként is fontosnak érezze azt, hogy Sepsiszentgyörgy a második otthona, a Dancsok a családja, az élete része.

A hangi adottságok visszaállítása mellett természetesen ott van a fizikai erőnlét is, ami egy operettszubrettnél elengedhetetlen. Minden igyekezetemmel szeretném méltó módon, szívvel és lélekkel játszani a kolozsvári előadást.

– Ez kivételes alkalom, vagy a tényleges visszatérés kezdete?

– Mindenképp kivételes alkalom az augusztus 20-ai Csárdáskirálynő! Számomra hihetetlen, hogy

Igen, ez az előadás számomra egyfajta visszatérés lesz és egyúttal biztos vagyok benne, hogy valami újnak a kezdete is. Édesanyaként állok színpadra, más érzelmi töltettel. Hogy mikor térek vissza teljesen a színpadra? Talán az év vége felé. Szeretném kiélvezni a kismamaság nyújtotta csodanapokat, valamint ott motoszkál bennem az is, hogy a színpad az egyik lételemem, és kicsit már hiányzik.

És talán ez lesz az igazi művészet! De amíg egészség, család és nem utolsósorban egy állandóan vigyorgó, fogatlan, hat hónapos kisgyerek van az életemben, addig minden megoldható!

korábban írtuk

Közkinccsé vált a Kolozsvári Magyar Napok, a román közösséget is képes megszólítani

Megváltoztatta a magyar közösség életét a Kolozsvári Magyar Napok, egy egész közösség ünnepévé nőtte ki magát – fogalmazott Gergely Balázs főszervező a Krónikának. Kiemelte, külön öröm, hogy a rendezvény meg tudja szólítani a román közösséget is.