Erdélyi keresztszülőket várnak Kenyában

 „Első nap kialakítottuk a különböző csoportokat – részletezte a Krónikának Halmen –, így állt össze a konyhacsapat, higiéniacsapat, munkacsapat, filmes csapat. Természetesen cseréltük egymás között a feladatokat, mindenki besegített, ahol tudott. Nagyon színes társasággal érkeztünk: a lelkész esti áhítatokat tartott, az építészek megtervezték az iskola tetőszerkezetét, emellett ötletekkel is elősegítették az építkezést. A gitárossal jókat énekeltünk, és a helyieknek is tanítottunk dalokat. Volt köztünk bankár, igazgató, geológus, filmes szakember, asztalos és persze az egyszerű egyetemisták, mint jómagam is” – mesélte Halmen. Elmondása szerint a legfontosabb munkát a konyhás csapat végezte, a lányok ugyanis rövid időn belül alkalmazkodtak a helyi körülményekhez, pénznemhez, vásárláshoz, alkudozáshoz, és minden nap „dugig pakolt nyolcvanliteres hátizsákokkal egyensúlyoztak hazafelé egy pikipikin (motorbicikli), hogy majd megfőzzék a reggelit egy konyhának keresztelt putriban”. A legkedveltebb étel a chapatti, azaz a palacsinta volt.

„Gazdag fehérek a szomszéd faluban”

Az erdélyi fitatalok háromhetes munkája nem volt zökkenőmentes, hiszen sok nehézségbe ütköztek, leggyakrabban az építkezés kapcsán. Körülményes volt a szerszámok beszerzése is: vagy nem volt elég, vagy használhatatlannak bizonyultak, kicserélésük pedig problémás volt, mert vagy hasonlóan rosszat adtak, de az is előfordult, hogy becsapták az idegeneket. Az építkezést helyi építészek és kőművesek, a fundik vezették, az erdélyi fiatalok őket segítették, így nekik a legkeményebb fizikai munka jutott, mint a víz-, föld- és kőhordás, csákányozás. „Sok pénzt spóroltunk azzal, hogy elvégeztük ezeket a munkákat, de nagyon nehéz volt elviselni mindezt a számunkra szokatlan hőségben” – emlékezett vissza az önkéntes. A legnagyobb eredmény azonban mégiscsak az, hogy felépültek az új iskola falai, a fiatalok eljutottak a betonkoszorúig. Ezt követné a tető mielőbbi kialakítása, hogy a falakat ne rongálja meg az eső, ezt a helybeliek igyekeznek a lehető legrövidebb időn belül elvégezni. Az épületben négy nagy osztályterem kapott helyet, ahol legalább száz gyermek tanulhat emberibb körülmények között. A visszatérő önkétes számára a helybeliek felfogása tűnt minden alkalommal a legnagyobb problémának: sokak gondolkodása pénzközpontú, emiatt gyakori az irigység, a rosszindulatú pletyka, gonosztevés – mesélte Halmen, kiemelve egy idén történt esetet. Egyes helybéliek szívesen segítettek az idegen fiataloknak, például az a halász, aki segítőkészségéért cserébe halászkötelet kapott ajándékba, amit a szomszédai irigységből elloptak, mert szerintük a gazdag fehér emberek úgyis gazdaggá teszik őt, így viszont lehetetlenné vált a halász munkája.

AIDS-ben szenvedő anyák

A csapat céljai között nem csak az iskolaépítés szerepel, sokkal nagyszabásúbb terveik vannak a Rusinga szigetén élő gyerekekkel, családokkal. Mivel nem adódik sok lehetőség mezőgazdasági vagy ipari munkára, Halmen az oktatásban látja a fejlődés kulcsát, amelynek az iskola csak a keretét jelenti. Azonban a külföldi támogatásból épülő sargyi iskola magánintézménynek számít, amely nem részesül állami támogatásban, így jövője bizonytalan, hiszen sok gyerek nem tudja fizetni a tandíjat. Az iskola igazgatója a szomszéd faluban is tanít, időnként saját pénzéből támogatja az intézmény működését, és tanártársait önkéntes munkára bíztatja. Az idei tábor sikerességén felbátorodva a jövő évi visszatérést is tervbe vették, ezért már elkezdték felmérni a legszegényebb családok helyzetét. „Az anya szinte kivétel nélkül minden családban AIDS-ben szenved, az apa pedig már korábban meghalt. Egyeseknek még házuk sincs, ők a templom falain belül húzódtak meg hét gyerekkel. Szeretnénk majd támogatást szerezni ezeknek a családoknak, gyermekeiknek” – ecsetelte Halmen. Ennek kapcsán született meg az örökbefogadási program ötlete, amelynek keretében erdélyi családok karolhatnak fel afrikai gyerekeket, ami azt jelenti, hogy minden tanulónak egy erdélyi „keresztszülőt” kell keresni, aki havi tíz euróval támogatná őt. Ez az összeg fedezné a tandíjat, ruháztatást, étkeztetést, iskolali felszerelést, sőt a tanárok fizetésére és az iskola működtetésére is jutna belőle. A pénzt közvetlenül az iskola kapná meg, amelyből egy iskolafarm segítségével önfenntartóvá válhatna az intézmény. Tervek szerint néhány hónapon belül már a weboldalon és a Facebookon is lehet „örökbe fogadni“ gyerekeket (információkat a brickinkenya.blogspot.com blogon, illetve a Kenya 2011 Facebook-oldalon olvashatnak az érdeklődők).

Film a sargyi téglákról