Ellopták a legdrágább magyar festményt

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lopott műtárgyakról készült listája szerint március 15-én vitték el a képet.

Buzinkay Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irodavezetője az m1 Híradójában azt mondta, Csontváry ezen műve védett festmény volt, a többi viszont nem, de korábban műkereskedelemben, kiállításon szerepeltek, tehát jól dokumentáltak voltak. A többi ellopott kép között van Szinyei Merse Pál Vadregényes táj, valamint Mednyánszky László Csavargó és Holdsütés című képei, amelyek a becslések szerint több tízmillió forintot érnek.

A magyarországi árverések történetében minden eddiginél magasabb áron, 230 millió forintért kelt el a Csontváry Kosztka Tivadar ecsetje alól származó kép 2006 decemberében. Ezzel megdőlt a 2003-as, 220 millió forintos aukciós csúcs, amelyet egy Munkácsy-kép tartott.

Az 1902 körül készült képet egyébként soha nem állították ki, soha nem árverezték, és reprodukálva is csak egy részlete volt, fekete-fehér felvételen, Lehel Ferenc 1931-ben megjelent Csontváry-monográfiájában. Az évszázada rejtőzködő kép hollétéről nem tudott a Csontváry-kutatás, bár sokszor és sokan hivatkoztak rá.

Hat éve egy olyan családtól került árverésre, amelynek tagjai nem vallották magukat műgyűjtőnek, de akik 60 éve őrizték a ritka kincset. A teljes joggal a főművek közé sorolható – immár védett, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal listáján szereplő – Csontváry-kép igazi unikum, nemcsak páratlan minősége, hanem története, felbukkanása okán is. Ilyen kvalitású és jelentőségű mű ritkán kerül a műkereskedelmi piacra. A Csontváry-életmű 127 ismert alkotásából mindössze 22 festmény és három grafika van magángyűjteményben. A többit múzeumok, közgyűjtemények őrzik.

A Szerelmesek találkozása korai alkotás, ekkor zárult Csontváry stíluskereső korszaka, és kezdődött nagy ívű alkotásainak évtizede. A 69,2 × 54,2 centiméteres, ragyogóan színes kompozíció központi motívuma a mindent elöntő fény, az élet forrása. A hegyek közt vöröslő nap beragyogja az egymásra néző férfi- és nőalakot.

Az előbbiben magát a festőt vélik látni a műtörténészek, míg a nőben az éteri szerelem megtestesítőjét, egy képzelt lényt. Fény önti el a misztikus Ámor-figurát és a jellegzetes Csontváry-motívumokat, így az életfát, a japános ihletésű meghajló, virágzó fát, az átlósan kanyargó utat, a kőből emelt mellvédet, a hegy és a víz találkozását. Az elragadóan szép, titokzatos képet méltó keretben, aranyozott, reneszánsz mintát követő tabernákulumban vásárolta meg a vevő.