Egy embert próbáló kerékpáros kaland tanulságai

Épen, egészségesen hazatért Krakkóból a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium (JZSUK) 11. kerékpártúráján résztvevő csapat. „Egy ilyen túra után a diákok újraértékelik emberi kapcsolataikat. Ha nem is beszéltek róla, de látszott, hogy megváltozott a viszonyuk a szüleikhez, megerősödött a felelősségérzetük, megtapasztalták saját határaikat\" – összegezte lapunknak a maratoni kerékpáros kaland tanulságait Solymosi Zsolt, a JZSUK aligazgatója, a túra főszervezője.

Kérdésünkre elmondta: az idei túra különlegességét az adta, hogy 38 olyan csapattag volt, akik életükben először mentek el a túrára. Emiatt volt is komoly izgalom, hogy vajon milyen lesz, hogy fognak összeszokni a többiekkel, mennyire fogják bírni, de már az első 24 órában kiderült, hogy nagyon jól együtt fog működni az ötventagú társaság.

Alaposan megtervezték az útvonalat, amely négy országon haladt át: Románián, Magyarországon, Szlovákián és Lengyelországon. Maga a kerékpártúra tíznapos volt, Krakkóban a fiatalok kaptak három nap „ajándék pihenőt\". Solymosi szerint a romániai és a magyarországi rendőrség egyaránt profi módon segítette a karavánjukat, Kolozsvár határától végig biztosították az útvonalukat. Szlovákiában és Lengyelországban ugyan nem kaptak külön rendőri támogatást, de saját autóikkal biztosítani tudták a kerékpározó csapat biztonságát.

Megküzdöttek az extrém időjárással

A túra során a Felvidéken érte őket a legnagyobb megpróbáltatás az időjárás miatt. „Kassától arrafelé három napig egyfolytában zuhogó esőt, 11 fokot, illetve szembe fújó szelet kaptunk, s ezzel mindenkinek meg kellett küzdenie a maga módján, este csuromvizesen érkeztünk meg a szálláshelyre. Örülök, hogy senki nem fázott meg, nem volt megbetegedés. Rendkívül büszke vagyok azokra, akik esőben és szélviharban is vállalták, hogy tekernek\" – elevenítette fel a legrázósabb élményeket Solymosi Zsolt. Mint kifejtette: a túra arról szól, hogy az ember valamilyen úton-módon saját korlátaival megküzdjön, kipróbálja, hogy mire képes, és az extrém időjárás miatt volt rá alkalom, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen az, ha küzdeniük kell.

Látnivaló akadt bőven

Solymosi ugyanakkor elmondta: nemcsak fizikai megpróbáltatásokról szólt a kalandos utazás, hiszen rengeteg szép vidéket jártak be. Nagykárolyban meglátogatták a Károlyi-kastélyt, Tokaj borvidékén megálltak egy pincészetnél, ahol a Homoky család elmesélte a diákoknak a borkészítés történetét, ezenkívül áthaladtak Göncön és Vizsolyon, Károli Gáspár bibliafordításának helyszínein. Kassán megnézték a várost, felkeresték II. Rákóczi Ferenc sírkamráját, Márai Sándor szobrát, de „bevették\" Szepesváralját is, azaz ott aludtak a felvidéki műemlék vár aljában, sátrakban. Lőcsét és Késmárkot érintve hagyták el a Felvidéket, így érkeztek meg Nedec várához, az egykori magyar birodalom egyik legészakibb pontjához. Innen még 200 kilométert tettek meg kerékpáron Krakkóig.

Solymosi úgy értékelt: a szervezőcsapat is remekül vizsgázott, ennek azért van jelentősége, mert idén a szervezők csapata is megújult. „Mindenkinek hálás vagyok, különösen két embert emelnék ki: Borde Pault, aki szülőként a túra főszakácsa volt, igazi ételkülönlegességekkel kápráztatta el a résztvevőket, és Papp Szentannai Gergőt, aki a csapat élén a túra vezetője volt, teljesen rá volt bízva, hogy merre halad a karaván\" – magyarázta. Hozzáfűzte összesen hét autóval mentek, ha a vezető autó rossz irányt választott volna, bizonyos szakaszokon nehezen tudtak volna megfordulni.
Ami az élelmezést illeti, a kollégium 11. túráján először fordult elő, hogy indulás előtt levágtak egy disznót, és a lesütött húst, illetve a zsírt vitték magukkal. Az élelemként szolgáló sertést elnevezték Jogobellának.

Krakkóban három napig nem volt különösebb program, megérdemelt pihenőjét töltötte a csapat. Mindenki bejárta a belvárost, és felkeresték Wawel várát, ennek aljában pedig megtartották a csapat kiértékelő beszélgetését. Solymosit saját bevallása szerint meglepte, hogy a diákok közül többen kiemelték, hogy milyen jó volt nekik életükben először sátorban aludni. Szerinte ez is jelzi, hogy a fiatal generációk kezdenek elszakadni a természettől, de örül neki, hogy a túra során megtapasztalhatták, milyen jó élmény lehet sátorban aludni.

Jövőre irány Fiume

A mostani útról film is készül, amelyet a Sapientia EMTE már végzett diákjai készítenek el. Aki személyesen is kíváncsi a lengyelországi túráról hazatért diákok élménybeszámolóira, találkozhat velük a Kolozsvári Magyar Napokon. Solymosi Zsolt ugyanakkor azt is elárulta: jövőre Fiuméba (a mai Rijeka) vezet az útjuk, 987 kilométer vár rájuk. „De ilyen csapattal bárhová el lehet indulni\" – tette hozzá Solymosi Zsolt.