Egy bukaresti ügyvéd szerint a román államnak be kellene perelnie a hollywoodi stúdiókat

Nem tudni, hogy jogászi szolgálatait akarta felkínálni, vagy többletbevételi forrást akart szerezni hazájának az a román ügyvéd, aki merész ötlettel előrukkolva próbálta „összeugrasztani” Bukarestet Hollywoddal. Gheorghe Piperea nemrég tért haza tengerentúli útjáról, ahol többek között New Yorkban is megfordult, és az ottani Modern Művészetek Múzeumában megcsodálta honfitársa, Constantin Brâncuşi kiállított műveit. Az ügyvéd itt arra a következtetésre jutott, hogy a világhírű román szobrász Pogány kisaszszony című mellszobra kísértetiesen hasonlít a hollywoodi sci-fikből közismert földön kívüli lényekre. Pontosabban az űrlényábrázolás hajaz Brâncuşi alkotására, hiszen a mester a 20. század elején készítette el a tojásdad alakú, hatalmas szemű női fejet mintázó sorozatát. „Ha a gazdasági válság sújtotta román állam pénzhez akar jutni, perelje be a hollywoodi stúdiókat, amelyek jogdíj nélkül sokszorosították a szoborarcot, marslakók képében” – állapította meg Piperea.

A felvetésnek azonban van egy jelentős akadálya: Románia nemigen formálhat igényt jogdíjra. Az élete nagy részét Párizsban letöltő Brâncuşi ugyanis 1957-ben bekövetkezett halála előtt hátrahagyott végrendeletében műhelyét és alkotásait szülőhazájára testálta, az akkori bukaresti kommunista hatalom azonban nem kért a páratlan örökségből, mivel a „kozmopolita burzsoá” képviselőjének tekintette a képzőművészt. Mondani sem kell, a modern művészeti múzeumként működő Pompidou Központ kapva kapott az alkalmon, és „örökbe fogadta” Franciaország fogadott fiának műveit, amelyekre a franciák a mai napig büszkék. Nem véletlenül, hiszen Brâncuşi ma is a világ egyik „legdrágább” képzőművészének számít, Madame LR című szobra például két évvel ezelőtt 30 millió euróért kelt el egy párizsi aukción.
Sokan nem tudják egyébként – Romániában pedig annál kevesebben –, hogy a bronzból és márványból is elkészített Pogány kisasszonyt Brâncuşi egy magyar festőről, Pogány Margitról mintázta.

A művész és múzsája 2010-ben ismerkedett meg Párizsban, és egy évvel később a román mester bemutatta későbbi modelljének a női fejet ábrázoló büsztöt, amelynek egyik bronzváltozatát neki is ajándékozta. „Éreztem, hogy az én vagyok, noha egyetlen vonásomat sem viseli. Csupa szem volt. Brâncuşi-ra néztem, és észrevettem, hogy miközben a barátnőmmel beszél, egész idő alatt titokban engem figyel. Rendkívül tetszett neki, hogy felismertem magam” – írja le a mester műtermében tett látogatását a képzőművészetbe Brâncuşi révén Mademoiselle Poganyként bevonult Pogány Margit. Noha Brâncuşi-t a 20. század egyik legnagyobb szobrászaként tartják nyilván, egyáltalán nem mondható el, hogy Romániában kultusz övezné az életművét. Szülőfalujában, a Gorj megyei Hobiţán mindössze egy tájházként berendezett parasztház őrzi az emlékét, abból az épületből azonban, amelyben 1876-ban meglátta a napvilágot, csupán a tartógerendák maradtak, mivel sem a hatóságok, sem a leszármazottak nem fordítanak gondot ennek helyreállítására.

Romániában legtöbben a Zsilvásárhelyen közszemlére tett szoboregyüttesét, az első világháború idején a német megszállással szembeszálló román hősöknek emléket állító A csend asztalát, A csók kapuját és A végtelen oszlopot ismerik, amelyek állapota alaposan megromlott az időjárási viszontagságok közepette, ezért sürgősen restaurálni kell. Laurian Stănchescu román író különben májusban gyalog vágott neki Hobitáról Párizsig, hogy elérje Brâncuşinak a Montparnasse temetőben nyugvó hamvai hazahozatalát.