Csíky Boldizsár műhelytitkai

Marosvásárhely, vársétányi ház. A stílusosan berendezett otthonban négy művészember alkotott családi közösséget éveken keresztül: Csíky Szabó Ágnes textilművész, Csíky Boldizsár zeneszerző, ifjabb Csíky Boldizsár zongoraművész és Csíky Borka Borbála csellóművész. A fiatalok immár a maguk útját járják, a házaspár pedig a házban berendezett „műhelyben” alkot. A konyha tele mozsarakkal, bokályokkal és egyéb érdekességekkel. A konyhabútort a textilművésznő tervezte. A sajátos hangulatú, művészien rendetlen műhelyben a zeneszerző ezüstből és féldrágakövekből ékszereket készít szabadidejében.

Lemezből ezüst gyöngyszem

Csíky Boldizsár azzal kápráztat el, hogy parányi ezüstlemezből pillanatok alatt gyöngyszerű gömböcskét varázsol gázégő segítségével. „A felületi feszültség hatására válik a lemez gömbbé. Látott már vízipókot? A víz színén áll, nem süllyed el. A víznek is van minimális felületi feszültsége. Amikor a pók a víz alá akar merülni, akkor a lábával áttöri ezt a felületet. Az olvadt ezüstnek is van egy felületi feszültsége. Amikor megolvad, akkor gömb alakot vesz fel. Mint az esőcsepp.” Egy dobozban féldrágakövek, türkiz, ametiszt, hegyikristály, a munkaasztalon kis satu, katonás rendben számtalan harapófogó, véső, félkész ékszerek. Most ébenfából, ezüstből, gyöngyházból éppen egy nyakkendőék készül.

A megismerés kényszere és a mesteremberek

„Gyerek- és ifjúkoromban állandóan szereltem valamit – ezt a szükség hozta így, hiszen rengetegbe került a vízszerelés vagy bármilyen más mestermunka. A megismerés kényszere hajtott mindig, ezt zeneileg először 1980-ban fogalmaztam meg, A hegy című szimfonikus darabomban” – meséli Csíky Boldizsár, aki messzemenően tisztel bárkit, aki a saját mesterségét profiként űzi, legyen az vízszerelő, asztalos vagy orvos. „Van egy vízszerelő ismerősöm. Néha órák hosszat töprengek valamin, ami az ő szakmájába vág, és nem boldogulok. Aztán megkérdezem őt, és fél perc alatt rávilágít a megoldásra. Ez nekem nagyon imponál, hiszen ilyen egy elit mesterember. Az átlag szakik nagy dumát vágnak ki a szakmáról, de nem oldják meg a dolgokat. Aki egy mesterségben sem biztos, az szokott panaszkodni, hogy nem hagyják érvényesülni” – fejti ki a zeneszerző.

Ékszerek ajándékba

A műhely történetéről szólva a zeneszerző elmeséli, hogy amikor Ágnessel, a feleségével ebbe a házba költöztek, kiderült, hogy itt lesz a textilművésznek is helye az alkotásra, másrészt Csíky Boldizsár birodalma lehet a műhely másik fele. „Érzékeny pontunk, hogy semmit nem dobunk ki. Időnként rábökünk valamire, hogy ezt most már igazán ki kellene szuperálni, mert húsz éve tesszük-vesszük, és nincs rá szükségünk. Csakhogy aztán amikor egyikünk így dönt, akkor a másikunk megmenti azt a bizonyos tárgyat.” – meséli a zeneszerző, aki az ékszereket ezüstből és féldrágakövekből készíti. Általában tört ezüstöt vásárol az ócskapiacon. „Mikor arra gondolok, hogy mit adhatnék a lányomnak, feleségemnek karácsonyra, születésnapra, akkor valami egyedi ajándékot kell kitalálnom, valamit, ami másnak nincs. Kizárólag családi használatra gyártok ékszereket. Ezenkívül készítettem fiókos szekrényt, éjjeliszekrényt, lámpákat is.” – mondja a zeneszerző, aki a kérdésre, hogy kiállítja-e saját kezűleg készített tárgyait, azt válaszolja: nagyon nagy embernek kell lenni ahhoz, hogy ezek valakit érdekeljenek.

Zenészek a családban

„Nemrég fejeztem be egy háromrészes zongoradarabot” – fejti ki Csíky Boldizsár a zeneszerzésről szólva – ez igen kockázatos vállalkozás, mert a nagy mesterek már mindent megírtak zongorára. Nehéz olyant írni, hogy ne legyen benne utánérzés vagy a mindenáron újat mondás kényszere. Ezt a művet elküldtem a fiamnak, hogy nézze át. A másikat, a Mise szóló csellóra című darabot a lányom, Csíky Borka december elején mutatta be Budapesten.” Utóbbi fura mű, mert a miséket általában kórusra, zenekarra írják, ezt meg egy szál csellónak kell megszólaltatnia. Rendes, öttételes mise (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus dei), végigkövethető benne a latin prozódia ritmusa. Csíky Boldizsár legújabb zenekari darabját Kolozsváron mutatták be Selmeczi György vezetésével, a címe Gulág. A műről szólva a zeneszerző elmondta: „Ez nem politikai állásfoglalás. Nem szeretem, amikor egyesek arról vitatkoznak, hogy kik szenvedtek inkább: a náci haláltáborok vagy a gulág lakói. Az én darabom az emberi szenvedésről szól, mottója egy Radnóti-verssor: „Oly korban éltem én”.