Csíki motívumkincsek tárháza

Csiszér Imre nyugalmazott tanító (képünkön) több száz pásztorbotra és guzsalyra faragta rá az általa hosszú ideig gyűjtött népi motívumokat. A Hargita megyei Csíkszentkirályon gazdag néprajzi gyűjteményt hozott létre, az általa készített iskolai feladatlapok pedig a diákok számára tették szerethetőbbé, érdekesebbé a tanulást.

A nyugalmazott tanító csíkszeredai lakásában a látogató egyszerre érezheti magát műhelyben és kiállítóteremben – a maga faragta pásztorbotok, guzsalyok, a rajzokon, metszeteken megörökített népi motívumok, az egykori feladatlapokhoz felhasznált linómetszetek sokasága árulkodik arról a munkáról, amelyet a tanítás mellett évtizedeken át szakmai elhivatottsággal, alázattal, elszántsággal, de ugyanakkor kedvtelésből végzett. Hosszú ideig Csíkszentkirályon tanított, és az 1960-as évek végén ott kezdte el a különböző használati tárgyak, eszközök gyűjtését. Később Kovács Dénessel közösen megjelentették a Csíkszentkirályi keresztszemesek című kiadványt. A néprajzi gyűjtemény létrehozásával párhuzamosan a fafaragók, szűcsök, szövők, asztalosok, bútorfestők, csempekészítők termékein található mintákat is lerajzolta, szekercék, fejszék, bárdok díszítőmintáit gyűjtötte össze.

Szintén csíkszentkirályi évei alatt – ahol 28 évet tanított – kezdte el a diákoknak szánt feladatlapok rajzolását. „1970-ben kezdték el Magyarországon az iskolai feladatlapok használatát, 5 évvel később itt a Tanulók Háza és a tanfelügyelőség közreműködésével stencillel (kézi eljárás) sokszorosították ezeket az első osztályosoknak a betűtanítás alkalmazására. Nyolc munkafüzetet készítettem, tizenkét kirakós játékot a gyermekeknek, a sokszorosítóval hat másodperc alatt le tudtam húzni egy munkalapot” – részletezte Csiszér Imre. Több ezer linómetszet felhasználásával matematikai – szorzótáblát, osztótáblát, a négy alapműveletet játékos módon bemutató –, illetve irodalmi feladatlapok készültek Imre bácsi műhelyében 1–4. osztályosok és óvodások számára, amelyeket éveken át használtak a pedagógusok, fejlesztve a diákok képességeit.

Csiszér Imre nyugdíjaséveiben kezdett faragni, az erdőt járva pásztorbotnak alkalmas nyersanyagot gyűjtött. Nyolcszáz botot faragott, négyezer szalagmintát vitt fel ezekre. A botok fejrészén a szekercék, balták, fejszék díszítésének mintakincsét és a turáni ma­gyar ornamentikát is használta, a gömbös gúlát, a fürtös, a virágos-kosaras, a kerekes díszeket, a középső részeken pedig népi mesterek termékein található mintákat. A guzsalytalpakon főleg a csíki motívumkincset jelenítette meg.

A 78 éves nyugalmazott tanító Csíkpálfalván született, iskolai évei után pedig a tanítóképzőben tanult. A rajz volt az egyik szenvedélye, és ez végigkísérte élete folyamán. Csiszér Imre már nyolc éve nem farag, ezt a munkát az aktív pihenés váltotta fel, a természetben való gyönyörködés, elmélkedés – mint mondja, ennél jobb lehetősége az embernek nyugdíjasként nincs. „Mikor kimegyek a természetbe, a természet vonzásában ott a szépség, a jóság, a béke, a nyugalom, a türelem, nincs ennél szebb az életben. Azt mondom, hogy megérte ezt csinálni, szeretettel, nem érdekből végeztem. Értékelvű munka volt, ez tartott fenn, és ez tart fenn ma is. A jó Istennek hálát adok, hogy ezt meg tudtam valósítani, ez az ő ajándéka, semmi sem az enyém” – hangsúlyozta a csíki fafaragó.