Beszélgetés Ledniczky Tamás kolozsvári akrobata siklóernyőssel

Az infinity tumbling vagy siklóernyős ugrókötelezés (szó szerint végtelen bukfenc, nincs hivatalos magyar megnevezése) kivitelezése során 5-6 G erő éri a siklóernyőzőket, azaz megközelítőleg ugyanannyi, mint a Forma–1-es pilótákat a leggyorsabb kanyarokban, de hasonló erőknek vannak kitéve a vadászrepülők pilótái is. Ledniczky képzőművészetet tanult, jelenleg a kolozsvári közszolgálati televízió operatőre, nem mellesleg ő készítette az országban az első siklóernyőzésről szóló dokumentumfilmet is.

– Mi kellett ahhoz, hogy végre tudja hajtani a világ legnehezebb siklóernyős manőverét?

– Július 18-a körül értem ki Ausztriába, ezzel a céllal. Rendelkezésemre állt a manőver leírása és néhány videó, de ez önmagában nem lett volna elég. Az első nap megpróbáltam, és majdnem sikerült, de egy rosszul időzített mozdulat miatt le kellett állítanom a manővert, szerencsére semmi bajom nem lett belőle. Aztán két hétig semmi nem jött össze nekem, de óriási szerencsém volt, mert Alexander Meschuh, a világ egyik legjobb akrobata siklóernyőse – aki a világkupát is szervezte – megmutatott egy jobb beülő beállítást, amiről addig én nem tudtam. Ő vigasztalt, hogy másfél évébe került, amíg végre tudta hajtani a manővert. Aztán egyik alakommal amikor videón néztem vissza egyik repülésemet, amikor majdnem sikerül az infinty tumbling, odajött Félix Rodrigez, az egyik legjobb siklóernyős műrepülő, aki elmagyarázta, hogyan lehet javítani a manőveren. Az utolsó információt, amire szükségem volt, Ricky Khan, a sportág másik nagysága adta meg. A sikert azonban nagyrészt annak köszönhetem, hogy Stefan Christian Koslitsch, az idei osztrák bajnokság negyedik helyezettje kölcsönadta siklóernyőjét, az ő szárnya nélkül biztosan nem sikerült volna.

– Tulajdonképpen miben áll az infinty tumbling manőver, nagyon veszélyes?

– Az infinity tumbling az egyik legveszélyesebb manőver a siklóernyős akrobatikában, ennek a manővernek a bemutatása után számít egy siklóernyős pilóta profi akrobatának. Amikor egy pilóta hozzákezd ehhez a manőverhez, azt kockáztatja, hogy elveszíti a tájékozódó képességét a levegőben, vagy rosszkor korrigálja a mozdulatsort. Bekövetkezhet az, hogy hirtelen leáll a forgás, az ernyő becsukódik alattad, és akkor zuhansz a semmibe. Ilyenkor a szerencsétől függ, hogy beleesel az ernyő kupolájába, vagy elesel mellette. Annak függvényében, hogy mi történik, próbálhatsz korrigálni vagy kinyitni a mentőernyőt. A legnagyobb veszélynek azonban akkor vagy kitéve – ez sajnos több siklóernyőssel megesett – ha beleesel a kupolába. Az ernyő ilyenkor körbezár, gyakorlatilag olyan, mintha egy lepedőbe csavarva zuhannál lefelé, még arra sincs esélyed, hogy kidobd a mentőernyőt.  Ez akkor is biztos halált jelent, ha a vízbe zuhansz, mert darabokra szakadsz, noha az akrobatamutatványokat épp a pilóták biztonsága miatt mindig tavak fölött hajtják végre.

– No, de ha ennyire veszélyes, miért ragaszkodik a siklóernyőzésnek ehhez a válfajához?

– A bábszínházhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy én vagyok a bábu és a bábmester is. Mert szálakkal vagyok a kupolához rögzítve, de én vagyok az is, aki a szálakat mozgatja. Ráadásul az infinity tumbling végrehajtása közben azt éreztem, hogy nem én forgok, hanem – mint egyfajta meditációs állapotban – az univerzum forog körülöttem. Olyan mámoros érzés volt, mintha valami görög istenség erejére tettem volna szert, ami egyszerre volt ijesztő is. Azért szeretem ezt a sportágat, mert tiszta: ebben nem lehet csalni, ha hibáztál, azonnal jön a büntetés, és nem lehet a hibát elrejteni, hiszen mindenki látja, mi történik.

– Hogyan jutott eszébe, hogy ennek a nem hétköznapi sportnak hódoljon?

– Nekem eszem ágában se volt siklóernyőzni, sőt nem is nagyon sportoltam. Az egyik barátom, Kelemen Attila, aki elkezdett sikló-ernyőzni, két hétig unszolt, hogy próbáljam már ki. Nem sok kedvem volt hozzá, de aztán végül belegyeztem. Az első nap sikerült egy-két méterre elemelkedni a földtől, az volt az a pillanat, amikor bekattant az agyam, és egész addigi értékrendem megváltozott. Nem érdekelt semmi más, ami addig fontos volt, háttérbe szorult, és két hétre rá már megvolt a saját siklóernyőm.
– Mennyire versenysportág ez, rendeznek országos, illetve világversenyeket is?
- Léteznek országos bajnokságok és nyílt tornák is, a nemzetközi versenyeket a Nemzetközi Repülőszövetség (FAI) szervezi, köztük a világkupát is. Ez idén négy versenyből állt különböző helyszíneken. Egyéniben és szinkronban indulnak a versenyzők, utóbbi kétfős csapatok akrobatamegméretését takarja. A legutóbbi ausztriai világkupán 32 egyéni versenyző és 11 szinkron csapat fejezte be a versenyt a férfiaknál, a nők mezőnyében 5-en vettek részt az egyéni futamokon. Egyébként Magyarország igazi világhatalomnak számít a sportágban, valamennyi kategóriában az anyaországi versenyzők nyertek, az egyéniben is induló Takáts Pál ráadásul saját maga fejlesztette ki mutatványait. Leghíresebb az „esfera” névre keresztelt manővere.

– Milyen feltételekkel vehet részt egy akrobata siklóernyős a világkupán?

– A világbajnokságot kvalifikációs versenyek előzik meg, ahol azt ellenőrzik, hogy a pilóta képes-e végrehajtani a kötelező biztonsági gyakorlatokat.

– Az ausztriai világkupa hivatalos honlapján szerepelt a neve a regisztrált  versenyzők között, végül mi akadályozta meg az indulásban?

– Részt vehettem volna simán a világkupán, ugyanis nem neveztek a versenyre olyan sokan, hogy kvalifikációs versenyre lett volna szükség, elég lett volna, ha bemutatom a kötelező biztonsági gyakorlatokat. Ennek ellenére sajnos nem tudtam részt venni, elsősorban azért, mert gondok voltak a vállammal, no meg be kellett volna fizetni a 150 eurós nevezési díjat is, amelynek nem láttam értelmét úgy, hogy nem tudom véghezvinni a manővereket.

– Ha nevezési díjat kell fizetni, feltételezem inkább hobbiból űzik ezt a sportágat, megélni nem lehet belőle...

– A világ első tíz-húsz akrobata siklóernyőse meg tud élni a sportágból, de ők  sem a versenyekből. A legtöbben tesztpilótaként siklóernyőgyáraknál dolgoznak, ahol a versenyekre is ellátják őket felszereléssel, ezzel is reklámozva magukat. Sokan közülük oktatnak vagy tandemezést vállalnak, azaz utast is visznek magukkal egy-egy repülés alkalmával. Vannak díjak persze, olyan 1500–2000 euró körül, de ahhoz, hogy egész évben tudjál gyakorolni, sokat kell utazni melegebb éghajlatú országokba, ami sokba kerül.

– Erdélyben, illetve Romániában oktatják a sportágat? Milyen költségekkel jár a siklóernyőzés űzése?

– Ha siklóernyős akrobatikát nem is, de siklóernyőzést több helyen oktatnak, Kolozs megyében Dezméren, de tartanak tanfolyamot Marosvásárhelyen és Brassóban is. Aki siklóernyőzni szeretne, annak a tanfolyamot el kell elvégeznie, és persze kell venni felszerelést. Ha valaki másodkézből vásárol, viszonylag olcsón juthat jó minőségű, mentőernyővel és más alapfelszereléssel ellátott siklóernyőhöz. Így körülbelül ezer euróból ki lehet jönni, egy új, profi felszerelés azonban 3 ezer euróba is belekerül. Ahhoz képest, hogy milyen élményt nyújt, nagyon olcsó sportág. Gondoljunk bele: saját repülőgéped van, a szekrényed a hangárod, és több ezer méter magasra fellehet repülni vele.

– Romániában hányan művelik az akrobatikus siklóernyőzést?

– Nem tudnám pontosan megmondani, de vagyunk egy páran, olyan ötön-haton lehetünk. Az az igazság, hogy még a pilóták is félnek tőle, azért vagyunk ilyen kevesen.

– Mit tervez a közeljövőben?

– A világkupán szeretnék részt venni, de ehhez feltétlenül támogatóra van szükségem, mert a kolozsvári tévés munkám mellett csak a szabadságom ideje alatt tudok gyakorolni. Kivettem fizetetlen szabadságot is erre a célra, de azt meg a zsebem sínylette meg. Az a gond, hogy így nem tudok eleget gyakorolni, és ennek következtében fejlődni sem.

– És mire lenne szükség ahhoz, hogy a világ húsz legjobb akrobata siklóernyőzője közé kerüljön?

– Fel kellene mondanom az állásomat a kolozsvári tévénél, plusz olyan támogatót kellene találnom, aki ellát felszereléssel, fedezi az utazási költségeimet, azaz mindennel, amire szükségem van. Ahhoz, hogy minden világkupán részt vehessek, és esélyem legyen a legjobbak közé kerülni, évi negyvenezer euróra volna szükség. A támogatásért cserébe hajlandó vagyok bármilyen rendezvénye a céget reklámozó siklóernyővel megérkezni, ha kell, helikopterből is kiugrok. Ha valaki fantáziát lát benne, és érdekelné a dolog, írhat bátran a thomasledniczky@yahoo.com címre.