Badár Sándor kapta a “17 karátnyi nevetést és tapsot”

Badár Sándor a Kossuth Rádióban hallható Rádiókabaré műsoraiban nyújtott kiemelkedő munkájáért kapta az immár 38. alkalommal átadott elismerést. Sinkó Péter, a Rádiókabaré szerkesztőségének vezetője emlékeztetett, hogy a díjazott közel öt órát szerepelt a műsorban, történeteiből a jég hátán is megélő kisember hangja szólal meg. Felidézte, hogy a humorista soha nem pártpolitizál számaiban, történetei valóságtartalmát pedig a résztvevők szavatolhatják.

Emlékeztetett arra, hogy a Karinthy-gyűrű a magyar humor legnagyobb díja, amelyet 1975 óta minden évben átadnak. Az elismerést olyan humoristák kapták meg eddig, mint például a díj alapítója, Marton Frigyes, Hofi Géza, Markos György és Nádas György párosa, Fábry Sándor, Kern András, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Bödőcs Tibor vagy Hadházi László. A díjat Badárnak Jónás István, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese adta át

A díjátadón Varga Ferenc József, a tavalyi díjazott levélben gratulált Badár Sándornak, majd Litkai Gergely író-humorista idézte fel, hogy a díjazott saját életéből meríti történeteit. Szerinte Badár Sándor titka, hogy \"egységnyi idő alatt több dolog történik vele, mint amit el tud mondani\". Badár történetei egy hazai Don Quijote legendavilágát idézik, erejüket pedig az adja, hogy általában a túlzásnak hitt elem bennük a valóság, és a valóságnak hitt elem a túlzás - fogalmazott. Az eddigi pályafutásból felidézte, hogy Badár Sándor volt már vasutas, kutyaszánhajtó, számos filmben szerepelt, és részt vett a Dumaszínház megalapításában is. Szólt arról is, hogy horányi lakosként a Duna áradásakor maga is pakolta a homokzsákokat.

Fábry Sándor szerint Badár Sándor elsősorban túlélő, \"minden más ennek a túlélésnek a mellékterméke\". Felidézte közös kalandjaikat, például útjukat az Egyesült Államokban és Alaszkában, emellett megemlékezett Badár régi barátjáról, Szőke Andrásról és a humorista kártyabűvészként dolgozó fiáról is.
Badár Sándor az elismerést megköszönve bevallotta, hogy eddig nem kedvelte a gyűrűket. Megjegyezte, nem könnyű humorosnak lenni, hiszen mindig kell hozzá valaki, aki meghallgatja. Elsősorban a barátainak és családjának mondott köszönetet, mert biztatták és bíztak benne. \"17 karátnyi nevetés és taps van benne\" - mondta a gyűrűről.