Az örök jég birodalma, ahol a madár sem jár

Máris a Himalájába készül a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, aki nemrég megdöntötte a romániai rekordot, hiszen a bukaresti David Neacşuval együtt feljutott az Antarktisz legmagasabb csúcsára. A 4897 méter magas Mt. Vinson 1200 kilométerre található a Déli-sarktól, és a világ leghidegebb hegyének is nevezik. A jégsivatagban akkor van meleg, ha mínusz 10–15 fok a hőmérséklet. Tulit Zsombor elmesélte, hogy amikor elindultak, tudták ezt, de bíztak benne, hogy nem kell megtapasztalniuk a –50 fokos hideget. Az, hogy a tapasztalt hegymászó itthoni felkészülésképpen eltöltött egy éjszakát egy kovásznai fagylaltgyár hűtőházában, hasznosnak bizonyult az expedíció során.

Tulit Zsombor és David Neacşu a Székelyek a magasban expedíció keretében indult el meghódítani a világ leghidegebb hegyét. A két hegymászó január 3-án vágott neki a Northland Antarktisz 2009 expedíciónak, hogy meghódítsa a déli kontinens legmagasabb csúcsát.

A déli jégsivatag

A tapasztalt hegymászók először Madridig, majd Chilébe, Santiagóba, innen Punta Arenasra repültek. A kedvezőtlen időjárás miatt többnapos várakozás után egy Iljusin katonai géppel repítették be őket az Antarktisz egyetlen magánbázisára: a Patriot Hillbe. A kizárólag sátrakból megépített bázis a száraz kontinens közepén található, csak nyáron, vagyis novembertől januárig működik, és több turisztikai szolgáltatást ajánl. Bár sokan kicsinek képzelik az Antarktiszt, a déli jégsivatag 1,3-szor nagyobb, mint Európa – mondja Tulit Zsombor. A bázistól a Déli-sark 1300 kilométerre található, így onnan viszik a turistákat a sarkra vagy a kontinens egy másik részére császárpingvineket fényképezni.

Egy ilyen kaland 40-50 ezer euróba kerül. Zsombort és Davidot hat másik hegymászóval együtt a Vinson-csúcs közelébe repítették. Onnan egy darabig szánokat húzva, majd azok nélkül gyalogoltak tovább. Az alaptábor 1900 méteren, az alsó tábor 2900 méteren volt, innen több, néhány órás akklimatizációs kirándulást szerveztek. Zsombor boldogan újságolja, hogy Romániából elsőként sikerült több, 3000 méteres csúcsról besíznie. A felső tábor 3800 méteren található, oda már fix köteleken jutottak fel, 60 fokos dőlésszögű jéglejtőn.

A csúcs még csak félúton van

Az időjárás-előrejelzések nem voltak biztatóak, így kénytelenek voltak előrehozni a csúcstámadás napját. Zsombornak még nem sikerült teljesen akklimatizálódnia, ezért végig iszonyúan fájt a feje. Az oxigénszaturációja lecsökkent, a józan ész azt diktálta, hogy forduljon meg, de ő ment tovább. A csúcson a rendkívüli hideg és a fejfájás miatt mindössze tíz percet töltöttek, így a kék-arany székely lobogó sem került elő a hátizsákból. A látvány viszont fantasztikus volt, több száz kilométeren semmi nem törte meg a végtelen jégbirodalom látványát, hiszen a legmagasabb csúcsról tekintettek alá.

A csúcs mindig csak a félút, a hegymászó akkor van biztonságban, ha visszaért a táborba, vallja Zsombor, aki tervei ellenére nem tudott besízni a csúcsról, mert ecuadori társa meggondolta magát. A veszélyes gleccserhasadékokat sunyi módon eltakarja a hó, ezért a sízést csak párban engedélyezik. Az alsó táborból az alaptáborba egy idegenvezető társaságában sílécen ereszkedett le, és ott már előkerült a pezsgő, megünnepelték a sikeres csúcstámadást.

BBC filmszerep Tulit Zsombornak

A sikeres csúcsra jutást követően viszszarepítették őket a Patriot Hill bázisra, ahol négy napig várták az alkalmas időjárást, hogy visszajuthassanak Chilébe. Ez idő alatt rendhagyó élményben volt részük, szerepelhettek egy BBC által forgatott filmben. A brit csatorna Sir Ernest Shackleton száz évvel ezelőtti expedíciója emlékére forgatott filmet a bázison. Shackleton megpróbált átkelni az Antarktiszon, 1909. január 9-én úgy döntött, mintegy 80 mérföldnyire a sarktól visszafordulnak. A célt nem érték el, de a közel kétéves kalandot minden résztvevő túlélte.

Három brit fiatalember, a száz évvel ezelőtti expedíció tagjainak leszármazottai megismételték elődjeik kalandját. Zsombor szerint csodálatos volt találkozni velük, 66 napot gyalogoltak a jégen, és rendkívül pozitív kisugárzásuk volt. A BBC filmjében Zsombor Shackleton barátját, Frank Wilde-ot alakította, elmondása szerint a bajusza is erre a szerepre predesztinálta. Korhű öltözéket öltöttek saját ruháik fölé, gyapjúkesztyűkkel, sapkákkal szerelkeztek fel, korhű szánokat húztak, fölépítették a százéves sátrakat, és korabeli felszereléssel főztek. Zsombor volt az egyetlen, aki fel tudta húzni a száz év alatt összeszáradt szeges bakancsot, így azokban a jelenetekben, amelyekben a lábbelit filmezték, mindig ő szerepel. 

A fény-árnyék váltakozás diktálta az ütemet

Tulit Zsombor Alaszkában már megtapasztalta, hogy milyen az, ha nem nyugszik le a nap. Az Antarktiszon azonban tényleg semmi különbség nem volt a reggel, a délután és az éjszaka között. Nem számítottak rá, hogy ez ennyire fárasztó lesz, órákig beszélgettek az ebédlősátorban, nem érezték az idő múlását, vagy hogy le kellene feküdni. A déli kontinens térben és időben végtelennek tűnik. A hegyek között azonban az Antarktisz árnyéktérképét használták. A gerincnek egyik, majd a másik fele vet árnyékot, és a napsütötte és az árnyékos rész között 20 fok a különbség. Az árnyékos részeket kerülni kellett, még akkor is, ha ezért éjjel háromkor indultak útnak. Az Antartktiszon nem a napszakok, hanem a  fény-árnyék váltakozás diktálta az ütemet.

Sátorverés mínusz negyvenfokos hidegben

Ahogy haladtak felfelé, egyre rövidebbek voltak az árnyékos szakaszok. A déli kontinensen akkor van meleg, ha mínusz 10–15 fok van, hidegben mínusz 45 fokos a hőmérséklet. Zsombor azt mondja, hogy amikor elindultak, tudták ezt, de bíztak benne, hogy nem kell megtapasztalniuk a mínusz ötvenfokos hideget. Az, hogy itthon felkészülésképpen eltöltött egy éjszakát egy kovásznai fagylaltgyár hűtőházában, hasznosnak bizonyult a felszerelés kiválasztása szempontjából. Az öltözködés azonban véges, egy idő után már nem lehet több ruhát felvenni, a négy-öt rétegre jön a viharkabát. Amikor mozogtak, nem volt gond, de mínusz 40 fokban sátrat verni nem gyerekjáték. Minden egyszerű mozgás, ami itthon a tapintás révén egyszerű, ott akadályokba ütközik. 

Nem találkoztak élőlénnyel

Ahová a hegymászók eljutottak, szó szerint még a madár sem jár: semmilyen élőlényt nem láttak. Állítólag él ott egy szúnyogfajta, de nem találkoztak vele. Az étrendjük nem volt gourmandoknak való, hiszen dehidratált élelmiszereket fogyasztottak. Itthon úgy válogatták össze, hogy legyen közte csirke-, marha-, disznóhús, krumplipüré, tésztaféle. Három nap után mindegyik ételnek egyforma íze volt, így a következő alkalommal nem fognak kínlódni, hogy a változatosságra figyeljenek. Szárított gyümölcs, tea, kakaó, energiaitalok, energiagélek egészítették ki az étrendet. A szalonna viszont tökéletes volt, jó fagyos, ahogy a székelyek szeretik. Az Antarktiszon igen szigorúak a környezetvédelmi szabályok, minden szemetet, még az ürüléket is vissza kellett vinni a bázisra. A levest, ha nem ették meg, megszűrték, a sűrűjét pedig vitték magukkal vissza, a szemétbe. 

Irány a Himalája

Az expedíció költsége fejenként 25 ezer euró volt, a hegymászók támogatóktól, szponzoroktól gyűjtötték össze az összeget. Az expedíciósorozatot szervező Alpin Sport Egyesület tagjai egyébként már maguk mögött tudhatnak a hét kontinens legmagasabb csúcsai közül ötöt. Európa, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és az Antarktisz legmagasabb pontjára már feljutottak, a végső cél pedig a hegymászók által „big-seven”-nek nevezett túrasorozat, a világ hét legmagasabb csúcsának meghódítása. Tulit Zsombor már szervezi a következő nagyszabású expedíciót, a Mount Everest meghódítására való felkészülés gyanánt a Himalájában található Cso Ojucsúcsra akar feljutni. A Cso Oju megmászását egyébként tavaly kénytelen volt két ízben elhalasztani: a kínai hatóságok a tibeti beutazási engedélyt megadták ugyan, de a hegymászási jóváhagyást minden indoklás nélkül visszautasították. Tulit Zsomborék a tervek szerint április 20-án indulnak a Himalája-expedíciójukra.