Amerikai álom az oltyánok földjén

A hazája filmipara egyik nagy reménységének tartott, 2006-ban autóbalesetben, mindössze 27 évesen elhunyt Cristian Nemescu California Dreamin’ című mozijának hangulatát idézik néhány hete egy kis falu lakóinak mindennapjai Dél-Romániában. A nemzetközi filmfesztiválokon díjak tucatját besöprő alkotás annak abszurd történetét meséli el, hogy 1999-ben, a koszovói háború idején miként tartóztat fel több napra egy romániai állomásfőnök egy radarlokátorral Szerbiába igyekvő NATO-osztagot azért, mert szerinte nincsenek rendben a vonatszállítmány papírjai.

A rendezője halála miatt befejezetlen, mégis remekműre sikerült film leginkább annak hű ábrázolásával ragadja meg a nézőt, hogyan változtatja meg egy elmaradott település életét az amerikai katonák jelenléte, miként igyekszik mindenki hasznot húzni az istenített idegenek ott-tartózkodásából. Nos, Nemescuról bátran elmondható, hogy belelátott a jövőbe, hiszen alkotása nagy vonalakban éppen most, a valós életben játszódik le az Olt megyei Deveselun. Erre a román–bolgár határ mentén fekvő településre telepítik ugyanis a ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas amerikai rakétapajzsot, és hamarosan kétszáz amerikai katonát vezényelnek a községbe, ahol a kontingens létszáma idővel eléri majd az ötszáz főt is. Az Olt megyei, mindössze két település alkotta község közel 3300 lakosának többsége érthető módon tárt karokkal várja az amerikaiakat. Akárcsak Nemescu mozijában, Deveselun a fiatal lányok az idegen katonáktól remélik a kitörési lehetőséget, míg a polgármester a román–amerikai barátságban látja a község felvirágoztatását. „Hej, milyen régóta vártunk mi erre a pillanatra. Deveselu most Románia, sőt nem túlzok: Európa legfontosabb községévé lépett elő. Biztos vagyok abban, hogy ennek a stratégiai létesítménynek a jelenléte számottevő gazdasági előnnyel jár majd számunkra” – nyilatkozta Gheorghe Beciu, a község tizenegy éve hivatalban lévő polgármestere.

Az elöljáró az utóbbi időben előszeretettel tündököl a média kereszttüzében (mellesleg ért is a sajtó nyelvén, mivel életrajza szerint újságíróegyetemet végzett), és valahányszor hírlapírók faggatják, nem mulasztja el kijelenteni: a községben a fiatal lányok is tárt karokkal várják az amerikai katonákat. Beciuból hirtelen akkora médiasztár lett, hogy egy kereskedelmi rádió munkatársai élő adásban csalták tőrbe: magukat amerikai tisztnek kiadva poénkodtak vele angolul, amiből egy szót sem értett, lévén, hogy csak oroszul beszél. A deveselui oltyánok közül sokaknak meggyőződése: összefüggés van aközött, hogy mindössze egy nap telt el Oszama bin Laden likvidálása és a rakétapajzs idetelepítésének nyilvánosságra hozatala között. „Ezek a parabolák biztosan a terroristák rakétáitól fogják megvédeni az amerikaiak elnökét.

Arra azonban vigyázni kellene, hogy ne haragítsuk magunkra megint az oroszokat” – véli az aktuálpolitikában jártas Gheorghe Marinel, miközben a helyi légibázis egyik volt alkalmazottja abban reménykedik, hogy a külföldiek révén helyben talál valamilyen munkát. Deveselu ugyanis eddig egyetlen egy dologról volt híres: a Szovjetunió segítségével 1952-ben itt épült fel az a légi támaszpont, amely először fogadott MiG vadászgépeket, és ahol évtizedekig több mint száz pilóta szolgált állandó jelleggel – egészen a bázis 2002-es bezárásáig. A pilóták családjai számára épített, a helybeliek által stílusosan NATO-blokkoknak nevezett tömbházak úgy festenek, mintha átélték volna a koszovói háborút, a községet mindeddig nagy ívben elkerülték a befektetők, sőt tavaly a helyi közgyűlést is fel kellett oszlatni, és a „tanácstalanság” is közrejátszott abban, hogy a településnek ma sincs korszerű infrastruktúrája, csatornahálózata. Az elsősorban mezőgazdaságból élő oltyánok azonban szentül hiszik, hogy az amerikaiak révén gyökeresen jobbra fordul a sorsuk. „Nekem már mindegy, ha jönnek is, mert mi hetven évvel ezelőtt a szovjetek helyett az amerikaiakat vártuk, de a fiatalságnak csak jó lesz, ha megtelepednek” – sommázta bukaresti újságíróknak a deveselui Eugenia néni.