A képeslap mint remekmű

„Mióta az eszemet tudom, mindig félretettem a képeslapokat” – mondja Lovas János egyetemi tanár, szenvedélyes képeslapgyűjtő, akit eleinte azok a postai levelezőlapok érdekeltek, amelyek szorosan kapcsolódtak családjához. Később a tájképeket és érdekes épületeket ábrázoló képeslapokat is gyűjteni kezdte – többek között a saját szülőháza is megvan neki képeslapon. Lovas János szerint egyébként az a legértékesebb levelezőlap, amelyen tökéletesen olvasható a postai pecsét és sértetlen a bélyeg. Amióta rábukkant egy képeslapgyűjtőknek szóló kézikönyvre, tudatosan és rendszeresen foglalkozik nem mindennapi hobbijával. Az évek során akkorára duzzadt a gyűjteménye, hogy már a számát nem tudja az értékesebbnél értékesebb levelezőlapjainak.

Levelezőlap az olasz frontról

Lovas szerint a képeslap hivatalos és helyes magyar megnevezése postai képes levelezőlap. „Diákkoromban sokat leveleztem, így tettem szert érdekes képeslapokra. Litvániába eszperantó nyelven, Csehszlovákiába pedig oroszul írtam a képeslapokat, és a válaszokat minden esetben gondosan megőriztem” – emlékszik vissza Lovas, aki azt is elmondja, hogy akkoriban csak a szovjet tömbön belül lehetett levelezni, nyugati képeslapok csak jóval később kerültek be a gyűjteménybe. A postával kapcsolatos élményeit mesélve Lovas János elmondta: jó pár éve 90 napba telt, amíg egy pontos címzéssel ellátott levelezőlap elért hozzá Kolozsvárról.

„Mikor megkaptam, és láttam a bélyegzőt, fogtam az egyik kedves képeslapomat és elvittem a postára. Megmutattam nekik, hogy a második világháború idején, az olasz frontról, a trieszti katonai kórházból nagyapám nagyanyámnak küldött lapján csak a személynév és a lugosi pénzügyi palota neve állt. A levelet 3 nap alatt kézbesítették, pedig nagyanyám nem pénzügyi előadó volt ott, hanem takarítónő. Ez tökéletesen jellemzi a mai postát” – ecsetelte a képeslapbarát.

Művelődéstörténeti adalék

A szatmári tanár korábban szinte minden vasárnap reggel kiment a város ócskapiacára, ahol  mindig talált számára értékes levelezőlapot. „Azért szeretek oda járni, mert állandóan rábukkanok valami érdekesre. A mások számára már értéktelennek tűnő, kidobott levelezőlapok sokszor a gyűjteményem kiválóságai lesznek” – teszi hozzá a képeslapszakértő, aki nagyon ritkán szokott lapokat cserélgetni más képeslapgyűjtőkkel. A régi képeslapoknak jelentős eszmei értéke van – mondja Lovas, aki szerint nemcsak szenvedély ez a hobbi, de tudományos munkaként is felfogható.

„Kiváló kordokumentumok, történelmi, művelődéstörténeti és nyelvtörténeti adalékanyagok ezek a lapok. A Temes megyei Lugoson nőttem fel, van egy képeslapom az egyik ottani hídról, amely vasszerkezetét tekintve a világon egyedülálló ipartörténeti remekmű, ám ezt senki sem tartja számon, még egy tábla sincsen rajta” – részletezi a gyűjtő. Többek között olyan régi épületekről készült képeslapjai is vannak, amelyek már nem léteznek. „Több képem van a békebeli budapesti Erzsébet hídról, van 30 darab az egykori kolozsvári Nemzeti Színházról, de az utolsó osztrák – magyar uralkodóról és számos híres színészről készült levelezőlapot is őrzök” – büszkélkedett gyűjteményével Lovas, aki kifejtette, hogy minden levelezőlap csak egyszer szerepel a dobozaiban, amelyek lassan kiszorítják lakásából. „Egy jövőbeli kiállítás gondolatával kacérkodom már évek óta, remélem, egyszer meg is valósul majd” – reménykedik.

Már nem divat a képeslap

A gyűjtő elmondása szerint vannak olyan épületek is, amelyekről  – különböző perspektívákból – annak idején több mint 80 képeslap készült. „A 681 darab, a 19. század második felében és a 20. század elején kiadott példányokat külön dobozokban tartom, mert azok számomra fontosabbak. Ezek igazi remekművek, színesek, igényesen kidolgozottak, valóságos esztétikai élvezetet nyújt a szemlélésük. A többi külön van, mert az 50-es, 60-as években megromlott a képeslapkiadás. A háború utáni gazdasági visszaesés miatt csak rossz minőségű papírra nyomott, fekete-fehér lapok kerültek forgalomba, és gyakran ugyanazok a semmitmondó épületeket ábrázoló fotók futottak évekig” – mesélte Lovas gyűjteménye darabjairól. A gyűjtő szerint egyébként ma már nem divat a képeslapküldés, esetleg ünnepekkor, születés- és névnapokkor küldenek még az emberek képeslapon üdvözleteket – a modern technika háttérbe szorította a postai levelezőlapot.