A világörökség része lehet a római limesútvonal Maros megyei szakasza

A Maros Megyei Múzeum munkatársai magyarországi és németországi partnerekkel közösen vállalkoztak arra, hogy feltárják a Római Birodalom erődített védelmi vonalának, a limesútvonalnak a Maros megyei szakaszát. A több évig tartó projekt első fázisa, a légi felvételekkel, geofizikai mérésekkel, terepbejárással végzett azonosítás most ért véget. „A limesútvonal 3 kontinensen át húzódik, hossza összesen 5000 kilométer.

Egyes részei – mintegy 550 kilométer – az UNESCO fennhatósága alá tartozó világörökség részét képezik. 2005-ben felmerült, hogy a kínai nagy falhoz hasonlóan egységként kezeljék. Szlovákia és Magyarország már sokat tett azért, hogy a területükön található limesszakaszt elismertessék, hosszú távon pedig Romániában is ezt a terv, de még csak az előkutatásokat végezzük. A Maros Megyei Múzeum idén indította a projektet, azt szeretnénk, hogy Beszterce-Naszód megyétől Kovászna megyéig egységében lehessen  vizsgálható Dácia védőfala” – ismertette Pánczél Szilamér.

Mint elmondta, 3D-s rekonstrukciókat készítettek, a lehetséges táborhelyszíneket pedig térképbe foglalták. „A projekt három fő eleme a kutatás, a védelem – ebbe a helyi közösséget is be kell vonni –, valamint az értékesítés. Mint a régész részletezte, Marosvécsen, Mikházán és Sóváradon azonosítottak táborhelyeket, és feltételezik, hogy Görgényszentimrén is létezett ilyen. „Ezenkívül négy őrtoronyról (Libánfalván, Nyárádremetén kettő és Alsóköhéren) állapítottuk meg, hogy biztosan a védővonal része volt. Szeretnénk a libánfalvi őrtornyot újjáépíteni; ez lenne Romániában az első” – fogalmazott a régész.

Kétezer éves katonai létesítmények

Mint elhangzott, úgy tervezik, hogy ingyenes térképet és tájékoztató füzetet is készítenek, valamint kijelölik a turistaútvonalat és magyarázótáblákat helyeznek el. „A táborokban megközelítőleg 500 lovas, valamint hozzátartozóik és eszközeik kaptak helyet. A rómaiaknál tilos volt a katonáknak megházasodniuk, amíg le nem szereltek, de sok esetben volt élettársuk és gyerekük is, így ők is a táborban laktak”– mondta Pánczél Szilamér.

Jövőre 70 németországi és magyarországi diákkal, valamint 20 szakemberrel közösen, előreláthatólag három évig tartó kutatás keretében megkezdik a mikházi lelőhely feltárását, ahol a szakember szerint régészeti parkot lehetne létrehozni. A limesnek nevezett római védelmi rendszer elemeit képező katonai létesítmények kétezer év viszontagságaival dacoló emlékei, egy rég letűnt, de a világ kultúráját máig hatása alatt tartó civilizációról tanúskodnak.

Az egyik leglátványosabb szakasza, a britanniai Hadrianus-fal az elsők között került fel az UNESCO világörökségi helyszínek listájára. 2000-ben új lendületet adott az ügynek az a kezdeményezés, hogy a Római Birodalom teljes limesét a kínai nagy falhoz hasonlóan egyetlen világörökségi helyszínként lehetne kezelni. Így született meg a Római Birodalom határai nevű világörökségi helyszín, amelynek immár a németországi limes 550 km hosszú szárazföldi szakasza és a skóciai Antoninus-fal is része lett. Kr. u. a 2. század elején, a római hatalom megszilárdulásával elkezdődött Dácia védelmi rendszerének létrehozása.

Előretolt hadállásra emlékeztető helyzetéből kifolyólag a tartományban mindvégig jelentős haderő állomásozott – a provincia szívében az apulumi (Gyulafehérvár) székhelyű XIII. Gemina, majd a markomann háborúk idején érkező potaissai (Torda) székhelyű V. Macedonica légió. A fő útvonalak mentén, a tartomány belsejében állomásozott több jelentős segédcsapat, amelyek szerepe a mélységi védelem biztosítása volt. A határvonalra kerülő segédcsapatok képezték a körkörös védelmi rendszerben a külső védelmi vonalat és ellenőrizték a határral párhuzamos limesutat.

2012-ben a Maros Megyei Múzeum elindította a Római limesútvonal projektet, melyet a Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációja (AFCN) és a Maros Megyei Tanács finanszírozott. A projekt célja a Maros megye területére eső limesszakasz új lelőhelyeinek beazonosítása, illetve a már ismert lelőhelyek alaposabb feltérképezése, terepbejárás, légi, régészeti és geofizikai kutatások segítségével. Az adatok térinformatikai feldolgozása lehetővé teszi a védendő objektumok kiterjedésének pontosabb meghatározását és bemutatását.