A székelyföldi Csomád-vulkán utolsó kitörései

„A jelenlegi egy több szálon futó kutatás és most ennek részeredményeit hozzuk nyilvánosságra számos fórumon” – mondta el a kutatások egy részét vezető Karátson Dávid vulkanológus az MTI-nek.

A kutató kifejtette, hogy a tűzhányó működésének jellege az utolsó ötvenezer évben megváltozott, ezért a vizsgálatok leginkább arra irányultak, hogy ez hogyan történt, mi volt az oka, illetve mik lehetnek a következményei.

„Újabb adataink alapján mintegy 29 ezer éve szunnyad a vulkán. Szigorúan tudományosan nézve azt kell mondani, hogy még lehet némi esély újabb kitörésre, hiszen lehetséges, hogy nem szilárdult meg alatta a magma, azonban ennek a közeljövőben elég kicsi a valószínűsége, mivel korábban néhány ezer évenként volt működés, és jelenleg semmi nem utal magmás nyugtalanságra” – fejtette ki a vulkanológus. Hozzátette, hogy a terület igen gazdag olyan utóvulkáni jelenségekben, mint amilyenek a borvizek vagy a kénes kigőzölgések miatt „büdösbarlangoknak” nevezett hasadékok, üregek, ám ezek szunnyadó tűzhányókon is megfigyelhetők.

A vulkanológus elmondta, hogy nagyjából ötvenezer évvel ezelőttől kezdve heves robbanások játszódtak le. Ezeknek köszönheti a létét a vulkán két krátere is, a jóval régebbi, ma már láppal kitöltött Mohos és a legutolsó robbanás színtere, a Szent Anna-tó. Mint mondta, a felnyomuló magmának az aljzat mésztartalmú kőzetanyagával való érintkezése heves robbanásokhoz vezetett. Ez a működési típus a korai kitöréseket, de a Csomád legvégső aktivitását is jellemezte.

Az ötvenezer év körüli heves robbanásoknak a Mohos egykori krátere lehetett a központja. Ekkor jött létre a két krátert északról övező magas hegyperem is, a Nagy-Csomád. Mintegy 40 ezer évvel ezelőtt a vulkán elcsitult, csak kisebb lávaömlésekre került sor, majd feltehetően egy új magmaadag érkezése nagyjából 31 ezer éve az úgynevezett kézdivásárhelyi kitöréssorozathoz vezetett. Ennek – a környező medencékben élő kőkori ember számára rendkívül látványos, de igen veszélyes – lényegi része az akkori Szent Anna-kráterben a csendes szakaszban megnövekedett lávadóm felrobbanása volt.