A világon már csak a Fogarasi-havasokban, a Vâlsan folyóban él kölöntesügér
Fotó: Nagy András Attila
Az elmúlt években tapasztalt egyedszám-emelkedések sajnos nem tükrözik a kölöntesügér helyzetének javulását – hívta fel a figyelmet Nagy András Attila, aki többedmagával kutatja a világ egyik legritkább, már csak a Fogarasi-havasokban, a Vâlsan folyóban fellelhető halfaját. A Szilágy megyei biológus a pataksügér sikertelen szaporodásának valószínűsíthető okairól, a faj fennmaradása érdekében tervezett lépésekről beszélt a Krónikának.
2024. július 13., 18:442024. július 13., 18:44
2024. július 13., 19:082024. július 13., 19:08
A kölöntesügér (Romanichthys valsanicola) populációjának felmérése és megőrzése céljával indult június végén a Fogarasi-havasokba egy kilencfős, ichtiológusokból (haltudós, halkutató) álló csapat és több mint húsz kutató, természetvédő, biológus, környezetvédő.
A világ egyik legrégebbi természetvédelmi szervezetével, a Flora&Fauna International egyesülettel együttműködésben sikerült jelentős előrelépéseket elérni a pataksügér megőrzésében. 2021-ben 10 példányt találtak, míg 2023-ban már több mint 150 egyedet azonosítottak.
Kutatók, biológusok, környezetvédők végeztek felméréseket az elmúlt hetekben a Vâlsan folyóban
Fotó: Daniel Mârlea
Azonban a projektben résztvevő Nagy András Attila rámutatott, hogy az egyedszámok emelkedése sajnos nem tükrözi a kölöntesügér helyzetének javulását. Az előzményekre kitérve lapunknak elmagyarázta, az utóbbi 15 évben bürokratikus akadályok miatt senki sem mert foglalkozni ezzel a ritka fajjal, így különböző becslések szerint elterjedt a köztudatban, hogy a folyó egy-két kilométeres szakaszán 10-15 egyed él. „Amikor 2021-ben nagyobb energiabefektetéssel elkezdődtek a kutatások, több helyen, hosszabb szakaszon zajlottak a felmérések, így az azonosított egyedek száma is nőtt.
S bár tavaly sokkal több egyedet azonosítottunk, nem volt köztük egy fiatal sem” – részletezte a Krónikának a Szilágyságban élő biológus.
A felméréseket végző csapat egy része, köztük holland természetfilmesek, középen Nagy András Attila biológussal
Fotó: Nagy András Attila
Hozzátette, az idei felmérések adatait még nem véglegesítették, de mostanáig nem találtak fiatal egyedeket. Mint kifejtette, felkutatásuk érdekében – valószínűleg először Romániában – éjszakai felmérést végeztek, ugyanis a kölöntesügér főként éjszaka aktív faj, és azt feltételezték, hogy a fiatal egyedek elbújtak a kövek alá, ezért nem tudták őket az alkalmazott módszerrel azonosítani napközben.
Így most elsősorban a szaporodást megakadályozó okokról, illetve ezek megszüntetéséről kell beszélni” – részletezte a Milvus Csoport munkatársa.
Éjszakai felvétel is készült a kölöntesügérről természetes élőhelyén
Fotó: Nagy András Attila
Rámutatott, a különböző hatások nemcsak, hogy összeadódnak, hanem összeszorzódnak, és ennek következtében alakul át a halak természetes környezete. Az egyik ilyen ok lehet a Vâlsan-patakon található vízgyűjtő gátból évente többször kiürített hordalék, főként iszap, amely a Vâlsan folyóba jutva feketére színezi ennek vizét. „A helyiek elmondása szerint a halak ilyenkor kiugranak a vízből a folyó partjára, annyira zavaros a víz. Képzeljük csak el, hogy ez mennyire negatívan érinti a frissen kikelt ivadékot, amely nagyon sérülékeny.
Egy másik problémaként említette a folyó hozamának jelentős csökkentését, ugyanis a hozam egy jelentős részét a Vâlsan-patakon található víztározóból a Vidraru-víztározóba vezetik, így a Vâlsanban a természetes körülményekhez képest kevesebb víz marad, és a víz sodrása lassúbb lesz, pedig ez a faj a gyors folyású szakaszokat szereti. Ugyanakkor a vízben oldott oxigén mennyisége is csökkenhet, mivel ha kevesebb a víz a patakban, az sokkal hamarabb felmelegszik, és minél melegebb a víz, az oldott oxigéntartalma annál kisebb.
Fotó: Daniel Mârlea
Ezek a hatások együttes megfékezése, vagy legalább csökkentése érdekében
Ugyanakkor nemrég készített egy tanulmányt az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) arra vonatkozóan, hogy mekkorának kellene lennie a minimális vízhozamnak, amely még nem befolyásolja negatívan a vízi élővilágot.
„Sajnos az intézet tanulmányai nem veszik figyelembe a fajok igényeit, emiatt az általuk ajánlott, vagy megkövetelt minimális hozam messzemenően kisebb, mint amit az élővilág megkövetelne, és nemcsak a kölöntesügérre vonatkozóan, hanem a folyóban élő táplálékbázisára, más halfajokra, illetve gerinctelen szervezetekre is” – hívta fel a figyelmet a biológus.
A mederlépcsők eltávolításával a halak a folyó fentebbi szakaszára úszhatnak
Fotó: Nagy András Attila
Nagy András Attila szerint jelenleg arra kell összpontosítani, hogy a Vâlsani kölöntének is nevezett fajnak jelenleg életképes állománya van a folyóban, emiatt fontos lenne biztosítani a további megélhetési és szaporodási körülményeit. Ennek érdekében a szakemberek többek között
és ezáltal – például nyáron, a nagy melegben – több oxigénhez jussanak a magasabban található, hidegebb vízzel rendelkező szakaszokon.
A biológus ugyanakkor szerette volna eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a kölöntesügér 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal élt együtt. „Valóban ősi fajról van szó, de nincsenek erre vonatkozó kutatások, így
Fotó: Nagy András Attila
A kölöntesügér (Romanichthys valsanicola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának, sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozik. A Romanichthys halnem egyetlen képviselője. Testhossza legfeljebb 11-12 centiméter. 58–67 középnagy, fésűs pikkelye van a teljes oldalvonal mentén. Feje két kis sziget kivételével pikkelyek nélküli. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, elő-kopoltyúfedője finoman fogazott. Területtartó, idejének jelentős részét nagyobb kövek mögött megbújva tölti. Gyakran a botos kölöntével (Cottus gobio) ugyanazon élőhelyen található. Táplálékai fenéklakó gerinctelenek, halikra és halivadék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!